AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Kurcz Ágnes: A magyar vonatkozású XIV. Lajos korabeli francia nyelvű pamfletirodalom kiadástörténetéhez

figyelt az ELZEViER-utánzatokra, az impresszum nélküli és a hamis impresszumos kiadásokra, megrajzolta azt a kort, amelyben ezek megszülethettek, és mintaszerű nagy katalógusának elveit, beosztását követte az a két nagyobb gyűjteményi katalógus is, amely új tételekkel gazdagította az ELZEViER-publikációk illetve utánzataik listáját.

5 A gazdag előzményekre tekintő kutatás ezután azonban abbamaradt: egykét tanulmány, vékony könyvecske született csupán.

6 Ezenkívül összefoglaló könyv- és sajtótörténeti munkákban ismétlik meg jórészt a korábbi eredményeket. Elgondolkoztató, miért hanyatlott le ennyire az ELZEViEREKkel foglalkozó vizsgálatok divatja, hiszen csak a magyar vonatkozású nyomtatványok közt is számos, a három nagy katalógusban nem regisztrált műre akadhatunk, nyilván más vonatkozásban ugyancsak sok tétellel gazdagodhatna az ELZEViER-utánzatok irodalma. A 17. századi németalföldi nyomdászatban és könyvkiadásban az ELZEVIEREKnek fontos szerepük volt, de voltaképpen sok más vállalkozóval osztoztak a fellendülő könyvkiadás és -kereskedelem anyagi előnyeiben. A pamfletirodalom persze csak egy része volt kiadói programjuknak. A köztársaság politikailag viszonylag szabad légkörében sokkal könnyebben terjeszthették a Franciaországban, Spanyolországban, Angliában, Közép-Európa más országaiban veszélyesnek minősített könyveket. Igaz, hogy ezeket többnyire impresszum nélkül, vagy hamis impresszummal nyomtatták, de csak részben politikai meggondolásból: ha a köztársasággal szövetséges uralkodók haragját nem akarták magukra vonni.

7 Legalább ennyire fontos volt az üzleti szempont: sikeres művek utánnyomására nem tették rá a nevüket.

8 A vallást érintő művek tekintetében is politikai-üzleti megfontolás vezette a kiadókat: a janzenista franciák maguk sem akarták tudatni, hogy holland-belga sajtót vettek igénybe; másrészt a protestáns ország kiadói azt akarták, hogy a könyveket katolikus országban is vegyék meg.

9 A holland üzleti szellem Európa politikailag terhes légkörében hamar felfedezte, hogy a sajtótermék, a tiltott könyv és újság a legjobb exportcikk. Nemcsak Franciaországnak 5. DAMASCENE MORGAND gyűjteményének katalógusa új tételekkel és variánsokkal 3464-re duzzasztotta WILLIEMS 1294 cikkét: Catalogue d'une collection unique de volumes imprimés par les Elzevier et divers typographes Hollandais du XVII

e Siede. Ródigé par Édouard RAHIR. Paris, 1896. — A stockholmi királyi köny vtár ELZEVIERgyűjteményéből tematikus beosztású szakkatalógust készített G. BERGHMAN, 2403 (részben új) tétellel. L. a 3-as jegyzetet. 6. Egyetlen tanulmány a Gutenberg Jahrbuch-ban: VINCENT, Auguste: Le Livre imprimé en Brabant du XV

e siécle á 1800 — GutenbergJahrbuch. 1936. 48 — 58, itt különösen 54—55. DA VIES, David W.: The World of the Elseviers. 1580 — 1712. The Hague, 1960. — Jelentősnek azonban csupán egyetlen munka mondható, s ez éppen magyar: GULYÁS Pál: Az Elzevierek Reszpublikái és rokonkiadványok a Magyar Nemzeti Múzeumban. Bp. 1912. — A kutatás elapadásáról panaszkodik DA VIES is, i. m. 155. 7. WILLEMS i. m. p. C. [100.] — A francia követ kérésére a különböző holland városi hatóságok több határozatot hoztak, amelyek megtiltják a francia újságok és a tiltott irodalom nyomását. Ujra meg újra meg kellett tiltani, tehát az intézkedések papíron maradtak. HÁTIN, Eugene: Les gazettes de Hollande. Paris, 1865. 95. skk. 8. WILLEMS i. m. CHI. L. alább a 10-es jegyzetet is. 9. JANMART DE BROUILLANT, Léonce: Histoire de Pierre Marteau imprimeur á Cologne (XVIIe-XVIII* siécles.) La liberté. . . Paris, 1888. 24. 198