AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata - Die Memoiren des Barons László Ignác von Sigray

népfelség elve, az uralkodó és a rendek együttes uralkodásának teóriája a gyakorlatban győzött. Ha aktív eredményt nem is ér el az országgyűléseken, de a fejedelmi abszolutizmust lényegében kompromisszumokra kényszeríti, tárgyalópartnerül fogadtatja el magát, s egy fejedelmi önkénnyel kormányzott Európában ez alapja is lehet a büszkeségnek. Kuruc és labanc egy dologban szolidáris és ez: Magyarország alkotmányos jellege. Mikor aztán MÁRIA TERÉZIA trónra lépésekor a magyar erő sorsdöntő lesz a Habsburg-ház és a birodalom számára is, ez az öntudat magasra szökik. A még középkori alapokon nyugvó rendi népfelség-gondolat annál is erősebbben hathatott az egyes emberre, mert ekkor még elég erősnek látszik. Lengyelország, bár erejét már elvesztette, SOBIESKI után is még egy ideig a magyar köztudatban nagyhatalomként él, pedig alkotmánya még szélsőségesebben rendi. Ugyanakkor Francia- és Németországban az abszolutizmus önkényét a nemesség is érzi. Franciaország egyenesen deszpócia, melyet semmiképpen sem érezhet példaképnek a magyar nemes, a politikai jogok birtokosa. A nemes idehaza vetélytárs nélkül áll: a polgárság jobbára idegen, főként kézműves, akitől távol áll a közélet: a patrícius-kereskedő réteg pedig a nemességbe törekszik beolvadni. A jobbágyság még nem politikai tényező, legfeltörekvőbb részei valamiféle hajdúszabadságról vagy mezővárosi korlátozott önkormányzatról ábrándoznak. Ezek a motívumok határozzák meg alkalmasint ezt a hallatlan öntudatot, melynek hordozója a memoáríró SIGRAY is. Nem könyvek, nem elméletek adják főként e büszkeség alapját, hanem a mindennapi élet tapasztalata, mely megerősíti azt a hiedelmet, hogy az ország úgy, ahogyan van, a legjobb. S a tagadhatatlan lendülettel mindenfelé folyó építkezések, templomok, paloták, fejlődő városok és falvak alátámasztani látszanak ezt. Az sem ingatja meg SiGRAYt, hogy a saját élete ebben a világban nem alakul valami kedvezően és a szerencse végleg elpártol tőle. Mindent összegezve, SIGRAY munkája — nevezhetjük bátran emlékiratnak — ha talán nem is éri el egy APOR Péter memoárjának színvonalát — mégsem becsülhető le sem mint irodalmi kísérlet, sem mint történeti forrásmunka, még akkor sem, ha nagyon sok új elemet, individuális vívmányt nem tartalmaz. Legfőbb jelentősége abban van, hogy sok vonatkozásban tipikusnak mondható 18. századi magyar pályakép, aulikus köznemesből főnemessé emelkedő réteg tagjának — bár kevéssé sikeres életű tagjának — életpályáját bemutató dokumentum. Die Memoiren des Barons László Ignác von Sigray Z. FALLENBÜCHL Die Memoiren-Litteratur war — wie in Europa anderswo auch — in Ungarn zur Zeit des Spätbarocks lebhaft. Da in Ungarn damals die lateinische Sprache im Kulturleben die herrschende gewesen war, ist es nicht zu bewundern, dass eine beträchtliche Anzahl dieser auf uns gebliebenen Memoiren in dieser Sprache verfasst sind. So auch die Aufzeichnungen des Pressburger Edelmannes, Ladislaus Ignatius v. SIGRAY'S, der im Laufe seines Lebens auch die Freiherrnwürde erhielt. SIGRAY wurde als Sohn eines mittelmässig begüterten Edelmannes im Jahr 1695 zu Pressburg geboren. Sein Vater erhielt 1702 das Dreissigstamt zu Wartberg (Szempcz) und wurde nach langer Beamtenlaufbahn 1723 königlich-ungarischer Statthaltereirat. Den Sohn liess er in Pressburg, Tyrnau und Graz studieren. SIGRAY schildert interessant 13 OSZK Évkönyve ínq \