AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

ra és MÁRIA TERÉziÁra vonatkozó nem éppen hízelgő kitételek ezt bizonyos fokig alátámaszthatják. Általában műve tartalmában kimért, fegyelmezett. A tényeket úgy mondja el, ahogyan azokat látta vagy hallotta. Előadása narratív jellegű, a lényegre koncentráló, néha a krónikás szárazsága érezhető rajta. Előadása ott a legélénkebb, ahol saját élményeit adja elő. Itt minduntalan elárulja saját felfogását, jellemét is. Utazásainál, operai élményeinél tanúbizonyságot tesz jó megfigyelőkészségéről, valamelyes írói vénáról, de ugyanakkor némileg egocentrikus lelkialkatáról is. SIGRAY javára kell írni azt, hogy személyes ügyekben igen tartózkodó.

38 Büszkeségével úgy látszik nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy nagyon intim legyen. Az események leírásánál észrevehetően nagyon ad a tényszerűségre, a történeti hűségre, ami némi történetírói hajlamra enged következtetni. A történeti tények, melyeket leír, nagyrészt ismeretesek, ami kevéssé ismert benne, azok részletek, apró finomságok, kortársi reflexiók, melyek adalékul szolgálhatnak a történetírás számára. SIGRAY feljegyzései történeti forrásérték szempontjából megbízhatóak. Ezért megállapításai annyiból jelentősek, hogy alátámasztják a más forrásból is ismert tényeket, s a kortársak az eseményekhez fűzött reflexióinak elterjedéséről tájékoztatnak. Főként III. KÁROLY és MÁRIA TERÉZIA uralkodásának határán világítja meg élénken a közhangulatot — legalábbis annak pozsonyi vagy Pozsony vidéki árnyalatát, mely közel lévén Bécshez, aránylag jól értesültnek volt mondható. Talán a legnagyobb forrásértéke SIGRAY naplójának mégis a szerző személye szempontjából van. Színes és érdekes egyéniséget mutat be ez, ha nem is mérhető APOR Péterhez vagy CSEREY Farkashoz. De a közeg is, melyben mozog, más. Nem Erdély, hanem a Bécshez közel eső Kisalföld és Pozsony nemesi világa, a Porta Hungarica környéke. Környezete erősen hat SIGRAY életére és karakterére és bizonyos fokig sorsára is elhatározó. Az ifjú SIGRAY kedvező körülmények közt indul az életnek. A szülői ház gondos nevelésben részesíti, a családi összeköttetés szép megyei pályafutást biztosít számára. A jogi gyakorlatnak ugyan elébe helyezi az utazgatást, vendégeskedést, de apja életében ez nem jár hátránnyal számára. Bizonyos, hogy az ifjú SiGRAYban nincs meg ugyanaz a céltudatosság, mint vele csaknem egykorú GRASSALKOVICS Antalban vagy FESTETICH Kristófban. Egy bizonyos élnivágyó magatartás, életstílus az, ami kezdi hatása alá keríteni az ifjú SiGRAYt. Ez az életmód Bécs felől jelentkezik, de ott is újabb keletű. I. JÓZSEE majd III. KÁROLY udvara már nem oly szigorú felfogású, mint még LIPÓT császáré volt. Ez a lazulás Magyarországra is átterjed. Alapja az a társadalmi átváltás, mely itt 1723—1725 körül megy végbe. Szociológiailag nézve ekkor a magyar nemesség, legalábbis annak a közéletben résztvevő része, más életformába lép át. A konszolidált abszolutizmussal, Majtény után, a nemesség politikai jelentősége csökken, de növekszik a kárpótlására szolgáló reprezentáció. Az addigi egyszerűbb életkörülményeket, 38. A pozsonyi kereszteltek anyakönyvében 1732. jan. 18-án kelt bejegyzés szerint SiGRAYt egy házasságon kívül született fiú atyjának tartották. Igen valószínű, hogy az anyakönyvi feljegyzés helytálló, ha egyszer, a szokástól eltérőleg ezt írásban is rögzítették. De az emlékezésekben erre a kapcsolatra vonatkozólag semmiféle utalás sem található. 189