AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

gyár ezredet szerveznek s a rendes adón felül újabb félmilliót vetnek ki az ország­ra. Egyik rokonával, GHILLÁNY Jánossal Bécsben is jár az udvarnál. 1735-ben az új magyar ezredek egyikét GüiLLÁNYra bízzák. Könnyen meg­kaphatná az alezredességet, de betegsége ebben megakadályozza. Atritis vaga­ban szenved, mint mondja. Felemlíti az itáliai hadjárat eseményeit és az adó­emelési ügyeket is. Az év vége felé perei kezdenek igen rosszul alakulni. A következő évben, mint mondja „ügyvéde hűtlensége miatt" távollétében elmarasztalja a bíróság. Ezt az Udvari Kancelláriánál megpróbálja hatálytalaní­tani, de mert itt „ellensége" van, sikertelenül. Bécsben abban a ritka alkalomban van része, hogy uralkodói esküvőt láthat: MÁRIA TERÉZIA és LOTHARINGIAI FERENC házasságkötését. Mindenütt ott van, szívesen is fogadják naplója szerint. „Ruházatban (a magyarok közül) szinte senki sem múlt engem felül, három egy­mást követő napon váltogatva az öltözetet." Gyöngyökkel kirakott kardja a legszebb volt. Büszkén említi, hogy az uralkodó „der schöne Ungar"-nak nevezte őt. Tüzetesen leírja az esküvőt. Késő estig gyönyörködtek az udvar jelenlétében tartott operai előadásban. 28 Ót az udvarhölgyek helyének biztosítására küldték, s mint írja „kettős érdekességgel üdültem fel; egyrészt az opera látásával, más­részt a bájos kisasszonyokkal való szórakozással". QUESTENBERG gróf titkos ta­nácsos leányát megismeri és „non tantum adamavi, verum in futuram quoque vitae sociam eligi". Február 14-én udvari álarcosbálon vesz részt. Kiemeli itt a jó tokaji bort is. Az udvari mulatság után még elmegy a Mehlgrubenbe is, a mág­nások diszkrét mulatóhelyére, ahol egy arany a belépti díj. így szórakozik egészen hamvazószerdáig. A naplóban itt következik az egyetlen filozofikus megjegyzés. Mintha érezné a sorsfordulatot. „Unde superbit homo, cujus conceptio culpa, nasci poena, labor vita, necesse móri." „Mért kevélykedik az ember, kinek fogantatása vétek, szüle­tése büntetés, élete szenvedés és meg kell halnia." A magyarok közül az ünnepségeken PÁLFFY János gróf udvarmesteren és raj­ta kívül csak még négyen vettek részt. Sok költségébe is került ez — jegyzi meg. Felhasználva az alkalmat kéri Somogy megye főispánságát, melyet atyai nagy­bátyja, SIGRAY József báró viselt. Március 6-án audienciát kap. KOLLONICS érsek és ESZTERHÁZY József horvát bán támogatják. De megállapítja, hogy valamelyik elmulasztotta a támogatást, s így egy legközelebbi üresedésre utalják az állást kérőt. Úgy találja, szörnyű praktika folyik ellene. Nagyszombatban folyik pere SIGRAY János, ellen. Apja testvére, őt végrendeletében kitagadta minden örök­ségből és a másik fivérre, SIGRAY Józsefre hagyta minden vagyonát. Felkeresi SIGRAY Józsefet Felsősurányban, de úgy látszik, a látogatás eredménytelen, mert, mint írja, ebből „törvénytelen helyzet" született meg. Az évről egyébként megírja, hogy SZAVOJAI Eugén herceg meghalt; a birodalomból és Itáliából a csapatokat hazaszállítás címén észrevétlenül Törökország határa felé vitték. 1737-ben betegsége, az atritis vaga, úgy látszik kórházba kényszeríti, mert „csiszolatlan barátok" közt tölt négy hetet. Ezek alighanem misericordiánus (irgalmasrendi) szerzetesek lehettek, akik betegápolással és gyógykezeléssel fog­lalkoztak. Pozsonyban is volt zárdájuk. 28. Az opera ekkoriban előkelő emberek zártkörű kedvteléseként műkedvelő udvari mulatság is. A hagyomány szerint MÁRIA TERÉZIA maga is fellépett ilyen udvari operai előadásokon. L. ARNETH, A.: Maria Theresia. Bd. 1. pag. 13. 182

Next

/
Oldalképek
Tartalom