AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

Dunán a sereghez. A templomokban nyilvános könyörgéseket tartanak a győzelemért, sűrűn harangoznak. A papság lemond a tizedről a hadellátás javára. SZAVOJAI Jenő a vezér; részletesen leírja SIGRAY a péterváradi csatát és győzelmet, úgy, ahogyan azt hallotta. Kiemeli PALFFY János szerepét is. Majd Temesvár elfoglalásán örvendezik, mely ,,egész Magyarország utolsó kulcs-vára". Beszámol arról, hogy SZAVOJAI Jenőt Győrött miképpen tünteti ki a pápai legátus azzal a hercegi kalappal, amelyet csak a kereszténység nagy fejedelmei szoktak elnyerni.

13 Az év végén beszámol a termésről is — ezután ez szinte rendszeressé válik feljegyzéseiben — de erről az évről nem sok jót írhat. A nagy szárazság miatt a szőlő éretlen maradt, emberemlékezet óta nem volt ily csekély bortermés. Ennek következtében ,,a tömeg a folytonos pálinkaivás miatt elvesztette kedvét a boriváshoz" írja. 1717-ben egyaránt beszámol a helyi és az országos eseményekről. Márciusban a vármegyei tisztújításon apját közfelkiáltással alispánná választják. 0 maga is előlép: a szigeti (csallóközi) járás adószedője, perceptora lesz. A hadjárat során augusztus 16-án

16 Belgrádnál nagy csata zajlik le, melyben SZAVOJAI Jenő győz és magát a várost feladják a törökök. Pozsony megye számára nagy probléma a katonaság téli beszállásolása. A porció nem elégséges. így új összeírást és portaigazítást tartanak. 0 maga az alsó járást írja össze, beleértve a kurialista nemes urakat is. Decemberben elköltözik az atyai házból és Somorján telepszik le. Saját gazdaságában is, hivatalában is elszámol, mindent rendbe tesz. Az év azonban nem jó, mert oly nagy marhavész pusztít, hogy sok helyütt eltiltják a marhavágást. 1718 elején Pozsony megyében oly nagy volt a hó és a jég, hogy tavasszal súlyos árvizek keletkeztek. A Duna is, a Vág is úgy kiöntött, hogy arra emberemlékezet óta nem volt példa. A nyulak úsztak a vízben — írja — és könnyű volt őket megfogni. Az árvizes tavaszt olyan szárazság követte, hogy ilyenre hetven- sőt nyolcvanévesek se emlékeztek. Ezek eredménye nagy drágaság lett. Pusztítottak a heves szelek is. Saját kis Győr megyei gazdaságát mégis sikerült állatokkal gyarapítania. Leírja ezután a pozseraváci béke előkészületeit, megemlítve, hogy a szembenálló felek közt az angol király közvetített. Megyéjében azonban a háború következtében oly óriási a megterhelés — 164 000 forintot kell Pozsonynak előteremtenie porcióként — hogy „a nyomorult köznépnek az majdnem elviselhetetlen". Szerencsére, jegyzi meg, az év végén oly jó volt az idő, hogy csaknem karácsonyig zöldelltek a mezők. A következő év elején ismét előlép a megyei hivatalnoki karban; a főadószedővel ők bonyolítják le a hivatalos pénzügyi munkálatokat. Ismerteti a béketárgyalásokat, amennyire annak hírei hozzá eljutnak. Érdeklődése azonban főként a termésnek szól. Végre jó a szőlőtermés ós bőven van must. Ez évben az uralkodó 90 000 porciót követelt az országtól, de az csak 70 000-et ajánlott meg. 1720-ból azt jegyzi fel SIGRAY, hogy ebben az évben a februári megyegyűlésen táblai ülnöknek választották meg. Az egész megye összeírását határozták el: az nemesekre és nemnemesekre egyaránt vonatkozik. Az összeírás célja az előbbi konskripció hibáinak kijavítása. Ugyanebben az évben apja, SIGRAY Ferenc 15. ARNETH, A.: Prinz Eugen. . . Bd. 2. Wien 1858, 409 — 410. p. ezt az eseményt ugyanígy írja le természetesen más források alapján. 16. Valójában augusztus 15-én. 12 OSZK Évkönyve 17 7 r