AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

ugyancsak pozsonyi iskolájába latin stúdiumra, a minimisták osztályába. 1703ban a declinista, minor parvista tanfolyamot oly jó eredménnyel végzi el, hogy még ez évben a major parvista osztályba kerül. Erről az évről jegyzi meg, hogy „az ország felsőbb részeiben lappangó és most már a haza fiai által csaknem lángra lobbanó tűz (gyújtogatás)" az ország belső részére is kiterjedt és az Ausztriához közel eső részeket is elérte, mely „nagy kárt hozott őfelsége hű szolgáinak és alattvalóinak". Kiemeli, hogy az év végéig nagy zűrzavar kapott lábra mindenütt. Az 1704-es évről megemlíti a Nagyszombat, és Koronczó mellett vívott csatákat, különösen kiemelve az utóbbinak igen véres voltát. Az országos események szemléletén azonban átüt a kisdiák bánata, aki azon szomorkodik, hogy ez évben a vakációban tilos volt kimenni a város kapuján és ez „túlontúl is szomorú dolog volt". A kimenési tilalom Pozsonyból egyébként a következő években is, 1709-ig érvényben maradt, a naplóíró minden évnél újra és újra megemlíti. A gyereknek a háborúból nyilván ez volt a legkézzelfoghatóbb élménye. Az 1705. évről azt említi fel, hogy LIPÓT császár és király ekkor halt meg. A magyarság nagy többsége előtt kevéssé népszerű uralkodó azonban a kis SIGRAY tudatában mint „a haza atyja" jelenik meg, aki ötven éven keresztül tartotta kezében az ország kormányzását; érdeme a török kiűzése. Kimentette az ellenség torkából „Magyarország hajdan leghíresebb városát és az ország székhelyét, Budát" mely I. FERDINÁND óta a török bitorló kezében volt. Ez évben, miután a major parvát már tavaly befejezte, a grammatikai osztályt végzi. 1706-ban a syntaxist járja: ekkor veszik fel az iskolai Mária-kongregációba is.

5 A következő évben DOBSA István Pozsony megyei alispán halálával megürülő tisztségre PALUGYAY Antal megyei főadószedő lép elő: ennek helyére viszont László apja, SIGRAY Ferenc lép elő, ki eddig a csallóközi járás adószedője volt. SIGRAY Ferenc eddigi állását is megtartotta. Mint ebből is jól látható^ a SIGRAY család erősen be volt épülve a Pozsony megyei rendi hivatalnokság hierarchiájába. Ez évben szülei Sopronba küldik Lászlót a poétikai osztály elvégzésére. Itt, KERESZTÉLY ÁGOST érsek ajánlására a nemesi konviktusba veszik fel. Az érseket, kinek udvara Pozsonyban volt, nyilván személyesen is jól ismerték a szülők. 1708-ban Pozsonyban országgyűlést tartanak. A tizennégy éves fiút — nyilván, hogy jövendő pályájára előkészítsék — Pozsonyba hozzák; itt is folytatja a szünet után tanulmányait. 1709-ről azt jegyzi fel, hogy némelyek a Rákóczi-párti „nyugtalan lelkű hazafiak" közül visszatértek az uralkodó hűségére. Ó maga Nagyszombatba került a retorika hallgatására, hol akövetkező, 1710-es évben farsangkor „studiosussá" avatták. Ez évben Pozsony megyét elérte a pestisjárvány, ezért a diákA bécsi császári kormányzat magyarországi exponense volt. ANGRÁNYI Ádám 1672-ben lett kamarai írnok; 1679-ben (Tamás számvevőmester halála után) lemondott állásáról. (SZÁVAI Gv.: Győr. Gv. 1896, 260. 1.; HENNYEY V.: A magyar posta története. Bp. 1928. 95 — 96. L; Orsz. Ltr. M. Kam. Ltr. Lib. Res. Tom. 10. fol. 120; Lib. Res. Tom. 13. fol. 137; Lib. Res. Tom. 14. fol. 181, valamint MUNKÁS L.: A Királyi Magyar Posta története. Bp. 1911., 149. 1. ANGRÁNYI Ádámra: Lib. Res. Tom. 15. fol. 105. és Tom. 17. fol. 46.) Ld. még: FALLENBÜCHL Z.: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században. = Levéltári Közlemények. 39. évf., 242, 260, 262.1. 5. A kongregációnak az OSZK Kézirattárában őrzött jegyzőkönyvében valóban szerepel SIGRAY László neve az 1706 — 1709. években: 1710-ben már nem. L.: Album Sodalium Marianorum Gongregationis Beatae Mariae Virginis in Gollegio Societatis Jesu Posoniensis. Ao. 1637-1745. Fol. Lat. 3392. 171