AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Murányi Róbert Árpád: A Bártfai Gyűjtemény Isaac officiumai

felsorolása nem célunk, hanem az, hogy tisztázzuk, másolataink mely időből és honnan származnak. Erre a vizsgálódásra még azért van szükség, mert ISAAC művét halála után több mint harminc évvel nyomtatták ki, s így feltételezhető, hogy az eredeti szöveget a sajtó alá rendező volt tanítvány, Ludwig SENFL bizonyos mértékig megváltoztathatta. Hogy ez milyen mértékben történhetett meg, arra a variánsok minéműségéből lehet bizonyos fokig következtetni. PATZIG — GOMBOSI nyomán — az officiumok előfordulási helyéül a Bártfa Ms. mus. 2, 8, 20 és 24 jelzetet adja meg, amit kutatási eredményünk alapján még a Bártfa Ms. mus. 23-mal és Bártfa Mus. pr. 1 és 17-tel kell kiegészítenünk. Valamennyi jelzeten belül az egyes IsAAC-művek legtöbbnyire név nélkül és más szerzők művei között találhatók meg. Tartalmilag az egyházi ünnepkör sorrendjében követik egymást. Valamennyi kézirat között a Bártfa Mus. pr. 17 lejegyzése a legkuszáltabb. A három szólamkönyv végén lévő kéziratban nincs semmiféle rendszeres összefüggés: különféle műfajú művek különböző szólamainak egymásutánját találjuk itt kezdőszöveggel vagy anélkül. Ha a dallamvonalat összehasonlítjuk az eredeti nyomtatvánnyal, azt találjuk, hogy ebben sok a módosítás. Figyelembe véve még az írásmódot is, arra a következtetésre jutunk, hogy ez a kézirat igen későre, a 17. század közepére tehető. Kár, hogy ebben a romlott lejegyzési formában nem maradt ránk valamennyi szólam, mert akkor stílustörténetileg érdekes megállapításokat tehetnénk arra vonatkozólag, hogy a reneszánsz zene előadási ízlése hogyan változott meg egy évszázad leforgása után. A Bártfa Ms. mus. 2 szólamkönyvei rendszeres, gondos másolásra vallanak. A basszus szólamkönyv első lapján megtaláljuk a „Primus Index" és „Secundus Index" felsorolását, s ebből igazoltnak látjuk, hogy a tartalmában egymástól teljesen eltérő két gyűjteményt maga a másoló alakította kolligátummá előttünk ismeretlen okból. Mivel a második részben több, 1619-ben nyomtatásban megjelent Heinrich SCHÜTZ (1585—1672) zsoltárkompozíció másolatát találjuk, így a bennünket érdeklő, az első részben előforduló IsAAC-művek is igen kései lejegyzésnek tekinthetők. Feltevésünket még egy ténnyel igazolhatjuk: e jelzet kézvonása megyezik az előtte levőével; ez utóbbi Discant II. szólamkönyvének első lapján pedig ott olvasható a keltezés: „Anno Christi 1665 Die 1 Septembris." A lejegyzésben található eltérések alapján ez a pontos másolat a Bártfa Ms. mus. 8 csoportjához tartozik. További jelzeteink közül a Bártfa Ms. mus. 8, 24 valamint Bártfa Mus. pr. 1 zenei szempontból egy csoportba sorolandó. Kimutatható ugyanis, hogy az Ms. mus. 8 egy részét a Mus. pr. 1-ből, vagy mindkettőt valamely azonos forrásból másolták. De ugyancsak igen nagy a hasonlóság az Ms. mus. 8 és 24 között is. Utóbbit azért tekinthetjük az első másolatának, mert az Ms. mus. 24 elírásai az Ms. mus. 8 nehezen olvasható helyeinek hibás értelmezéséből adódnak. Végül még az is megállapítható, hogy a fenti három jelzet zenei szövege eltér a PATZIG által felsorolt forrásokétól.

2 Ezek után fel kell tennünk a kérdést, vajon a korabeli 2. Staats- und Stadtbibliothek Augsburg. Tonkunst Schletterer Nr. 7., Nr. 23. Deutsche Staatsbibliothek Berlin. Mus. ms. 40024. Erzbischöfliches Ordinariat Freiburg i. Br. Prunkmissale des Hugo von Hohenlandenberg. Universitätsbibliothek Heidelberg. Cod. Pal. Germ. 318. Bayerische Staatsbibliothek München. Mus. Mss. 26, 29, 33, 35 — 39, 47, 51. 166