AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

Csehek A prágai és brünni szellemi kiválóságok (Christian Carl ANDRE zsurnaliszta, Jan Petr CERRONI történész és levéltáros, Johann Rudolf CHOTEK gróf a cseh királyi tudós társaság elnöke, Josef DOBROVSKY történész és nyelvész, Tóbiás GRTJBER hidrográfus, Johan MAYER orvos és természettudós, Anton MILOGRÜN apát, Erantisek STERNBERG gróf műgyűjtő, Joachim STERNBERG gróf természetkutató, Karel Rafael UNGAR premontrei kanonok, prágai egyetemi könyvtarőr és Anton ZEHENTER magyarországi származású író üdvözlő iratai közül elég ha egyet emelünk ki, ÜNGARét. E tudós igen nevezetes szerepet játszott SZÉCHÉNYI életében. Ó volt az a személyiség, aki a grófot 1787. évi prágai látogatása alkalmával minden bizonnyal először inspirálta egy nemzeti könyvgyűjtemény létrehozására. Terjedelmes levelében a következő figyelemreméltó mondat olvasható: „Exegisti monumentum aere perennius!" — írja a Nemzeti Könyvtár alapítására utalva. A katalógusról pedig így nyilatkozik: „Quod verő Bibliothecae Tuae Hungaricae a Te concinnatis indicibus, librariam supellectilem, qua divorum Mariae Theresiae et Josephi II. favoribus Bohemi publice utimur, auges, — rem fads animo Tuo, quem in Te apud nos hospite iam olim, suspeximus et amavimus, ingentem nostram propensissimo plane consentaneam." De nem jelentőség nélkül való UNGAR levelének az a részlete sem, amelyben a magyar—cseh jóviszonyról nyilatkozik. íme: „Sed et ad firmandum, quod inter Hungaros et Bohemos dudum intercessit, pulcherrimum illud vinculum insigne munus Tuum saneplurimum valebit. Quidni enim volupe nobis sit, quorum fortissimis dextris adhuc defensi sumus, eorum felicissimos in litteris conatus adcuratius iam, nosse, Usque ad patria audenda et exstimulari et adiuvari!"

227 Horvátok Igaz örömmel és megértéssel fogadták SZÉCHÉNYI könyvtáralapításának hírét és a könyvtár katalógusát Horvátország fővárosában, Zágrábban is. Ekkoriban, a századfordulón ui. a magyar—horvát jóviszony még zavartalan volt. SzÉCHÉNYit, aki JÓZSEF császár korában mint báni helytartó évekig ólt Zágrábban, különben is sokan ismerték és tisztelték a horvát szellemi és közéletben. Az üdvözlők sorában a következőket említhetjük: Jozif DOMIN szemináriumi rektort, tudós botanikust, egykor a pesti egyetem tanárát, KLOHAMMER Ferenc magyarországi származású piarista tanárt, Ljudevit MARICH zágrábi tankerületi főigazgatót, és Tomo MIKLOTJSICH zágrábi főgimnáziumi tanárt, a 19. századi horvát nemzeti irodalom egyik úttörőjét. Az együttérzés illusztrálására csak egy levélből idézünk, MARICH főigazgatóéból : „Dum proinde pro insigni hocce et sine praevio exemplo, pro decor

e Nationis facto sacrificio Excellentiae Vestrae humillimas rependo grates, una etiam supplico, quatenus Excellentia Vestra effigie sua pro nunc quidem in bibliotheca, successive autem, dum parem gratiam mihi iam clementissime adpromissam a Sua Maiestate Sacratissima obtinuero, in palatio academico exponenda Academiam Zagrabiensem exornare gratiose dignaretur. Fiet ita, ut in annalibus perennatura Excellentiae Vestrae grata memoria in ipsis etiam intuentium oculis quotidie reviviscat."

226 227. Uo., 610. f. Prága, 1803. május 7. 228. Uo., 406. f. Zágráb, 1802. szept. 8. 158