AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

A könyvtár magyar nyelvű anyaga (az összállománynak csaknem negyedrésze) ti. kitűnő bizonyosságul szolgált arra, hogy anyanyelvünk, minden ellenkező véleménnyel szemben, messzemenőleg alkalmas igényes írói alkotások létrehozására. Végül, de nem utolsósorban szilárd szellemi támaszt is jelenthetett a téka íróink számára; az elébük táruló régi magyar irodalmi alkotásokban ui. megtalálták azokat az érintkezési pontokat, amelyekhez az új írói törekvéseket hozzá lehetett kapcsolni s amazokkal szerves egységbe hozni. íróink, bár köztudomásúlag még nélkülöztek minden intézményszerű szervezetet, amelyben időnként összegyülekezhettek volna, s nem volt semmiféle sajtóorgánumuk sem, ahol nézeteiket egyeztethették volna — mégis teljesen fel tudták mérni a Nemzeti Könyvtár életre hívásának fontosságát. Bárhol éltek is a széles hazában, bármely távoli kis városban vagy akár falucskában, egyképpen rádöbbentek arra, hogy SZÉCHÉNYI alapítása új korszak kezdetét jelzi a magyar szellemi életben. Megtört a jég, a nemzeti közömbösség, tehetetlenség jege; megindult egy újjászületési folyamat, amelyet késleltetni esetleg lehetett még, de megállítani többé nem. Az az ígéretes jövő, amelyet BESSENYEI prófétált, ha nehezen is, íme, bontakozni kezd. Ilyenféle közhangulat lett úrrá íróink lelkében. Erről tanúskodik szinte minden levél, amit SZÉCHÉNYI bármely országrészből, bármilyen rendű, bármely felekezetű vagy világnézetű íróktól kapott. Legyen szabad legelőször a bécsi magyar kolónia tagjait megszólaltatni, akik a császárvárosból igyekeztek a hazai művelődés útját egyengetni. Elsőnek álljon itt két mondat, a magyar nyelvi-irodalmi megújulás egyik zászlóbontójának, a testőríró BÁRÓCZI Sándornak Bécsben kelt leveléből. Az egyik mondat így szól: Különös jelentőséget ad a tékának „Excellentiádnak azon, Hazája hasznát siettető célja, mely által annak gyümölcséből — ajtaja mindenek előtt nyitva lévén —, sok érdemes hazája-fiait részeltetni és országunknak belsőbb esmeretségébe utasítani szándékozik" A másik mondat pedig, amely a szellemi elnyomást panaszolja fel, így hangzik: „Egyedül csak azt fájlalom, Kegyelmes Uram, hogy a könyvvizsgáló szék kérlelhetetlen keménysége megfoszt attól az édes gyönyörűségemtől, hogy azon oszlopnak, melyet Excellentiád a háládatos maradék szívében emel magának, én is egy pár kővel nem segíthettem alkotását."

202 Bécsből köszöntötte a könyvtáralapító SzÉCHÉNYit a hazától kényszerűségből távol élő BATSÁNYI János is. Ó azonban tartózkodott véleményének szavakba foglalásától; beérte azzal, hogy az ajándékba kapott katalógusokért viszonzásul egy régi kéziratot és egy rézmetszetet küldött a Nemzeti Könyvtárnak.

203 A századfordulónak egy harmadik, Bécsben élő írója, SÁNDOR István, a jeles literary gentleman, aki „Magyar Könyvesház" című bibliográfiájával köztudomásúlag szintén azon fáradozott, hogy tudományos-irodalmi múltunk nyomait feltárja — lelkes hangú verses epistolával köszöntötte SzÉCHÉNYit és a Nemzeti Tékát.

204 Kissé kesernyés hangulatú — SZÉCHÉNYI kezdeményezését nagyra tartó, de a gyors fejlődésben nem igen bízó — nyilatkozatot tett BÖLÖNI Sámuel, a bécsi Teréziánum magyar nyelv- és irodalomtanára. ,,Herkulesi munka" volt ennek 202. Uo., 121. f. 1802. nov. 30. 203. Uo., 114. f. 1803. febr. 13. 204. Uo., 530. f. 1802. nov. 25. 151