AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

dicsőségesebb, amennyivel nagyobb dolog egész Hazát és Nemzetet, mint egynéhány embert, bár Virgiliusok és Horatiusok legyenek is azok, szeretni és boldogítani!"

184 Hasonlóképpen áradó örömmel vette a Széchényi Könyvtár felállításának hírét a szlovák WALLASZKY Pál, művelődéstörténetünk első nagyérdemű monográfusa, ekkoriban jolsvai evangélikus lelkész. „Bonum deum! — így kiált fel — quantae Sunt hae reipublicae literariae Hungaricae divitiae, quas majores nostri saltern ante annos quinquaginta vix sperare poterant!" A továbbiakban pedig azt írja, olyan érzése van mint annak idején BRASSIONI humanistának, aki MÁTYÁS király tékájában járva, Jupiter kebelében képzelte magát. Ez a könyvtár — írja — aranynál is kedvesebb nekem („auro mihi carius"). Végül azonban kötelességszerűen felhívja SZÉCHÉNYI figyelmét a hazai szláv nyelvű irodalmi termékekre, amelyeknek a nagyszerű gyűjtemény sajnálatosan híjával van.

185 Nem kisebb elismeréssel adózott SzÉCHÉNYinek és alapításának egy másik szlovák származású, de szepesi szász tanintézetben, a késmárki líceumban működő történettanár, PODKONITZKY Ádám. Terjedelmes levelében a Nemzeti Könyvtárnak két olyan jellegzetességére utal, amely különös tiszteletre, becsülésre tarthat számot. Az egyik az, hogy a művelt Európában — a franciák mellett — mi magyarok vagyunk az egyedüli nép, amely hazai könyvtermését intézményesen összegyűjtötte, mégpedig nem úgy mint a gallok — akik tulajdonképpen királyok és főpapok kincseit sajátították ki, hanem egyetlen nagy honpolgár nemeslelkű, áldozatos ajándékából létesítettük. Ezt szó szerint így fejezi ki: „Erit idem quoque genti nostrae singulari ornamento, quod natio Hungara in posterum caeteros Europae cultiores populos ac nominatim etiam Franco-gallos, qui soli Nationali Bibliotheca et Musaeo hactenus gloriabantur, antecellit ideo, quod hi ista decora sua e spoliis regum et pontificum per nefas congesta sibi appropriaverint. Hungari autem suam Nationalem Bibliothecam unius civis optimi ingentibus impensis iuste conquisitam, singulari eius animi generositate ac munificentia dono oblatam acceperint." A másik tiszteletreméltó vonás ebben az intézményben az — folytatja PODKONITZKY —, hogy nem csupán egyes tudósok öncélú hasznára szolgál, hanem az egész tudományosságnak, az egész Hazának van szentelve! Az eredeti szöveg szerint: ,,Erit denique illud etiam non modo singulis viris literatis tanto fontium ac subsidiorum apparatu ad eruditionem suam locupletandam et res Patriae illustrandas diligenter usuris (quos inter me quoque proximis vacationibus futurum spero) singulari beneficio, — verum etiam universo orbi literario et charae nostrae Patriae (cui utique proferendos scientiarum fines multum pro futuros quis dubitet? ) insigni emolumento."

186 184. Uo., 191. f. Debrecen, 1803. jan. 30. 185. Uo., 597-598. f. 1803. márc. 2. 186. Uo., 492. f.*1803. márc. 6. 146