AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

vizálását kívánták szolgálni egy korszerű magas színvonalú szellemi élet kiépítése céljából. Hogy ez a heterogén összetételű, de mindenesetre polgári formák között élő és polgári jellegű írói tevékenységet folytató értelmiség tudatosan vagy tudattalanul valóban polgári célok felé törekedett, arról éppen a Széchényi Könyvtár alapítása kapcsán tett levélbeni nyilatkozatokból lehet határozott meggyőződést szerezni. Tekintsük át ezek után a hazai literátorok által SZÉCHÉNYI Ferenchez intézett leveleknek gazdag (200-nál több darabot felölelő) csomóját, s vállasszuk ki közülük azokat, amelyek — írójuk személyénél fogva — kiváltképpen alkalmasak a különböző rendi, vallási vagy nyelvi-etnikai csoportok állásfoglalásának kifejezésére. Szemlénket négy kategóriában fogjuk megtartani: a) jogtudósok és történészek, b) a honismeret tudósai, c) természetkutatók, orvosok és mezőgazdászok, valamint d) költők, írók és nyelvészek csoportjában. Jogtudósok és történészek véleménye A hazai feudális társadalomtudományok élén a jogtudomány állt. Fejlődése — annak ellenére, hogy az egyetemnek 1667 óta külön jogi fakultása volt, sőt ezen kívül a 18. század folyamán több önálló jogi főiskola is keletkezett — igen lassú ütemben haladt.

173 Hazai jogunk forrásainak feltárása és tanulmányozása az évszázad végéig, KOVACHICH Márton György működésének kibontakozásáig váratott magára.

174 SZÉCHÉNYI Ferenc Nemzeti Könyvtára gazdag jogtörténeti kútfőanyagot és számos, feledésbe merült jogi feldolgozást tartalmazott. Kérdés: mennyire értékelték mindezt jogtudósaink? A pesti jogászprofesszorok nyilatkozatai közül BARITS Adalberté, DEMÉN Antalé, KELEMEN Imréé és LAKICS György Zsigmondé érdemel említést. Leveleik arról tanúskodnak, hogy általában felismerték a SzÉCHÉNYi-gyűjtemény jelentőségét; hangsúlyozták ugyanis, hogy a gyűjtemény tanulmányozásából jelentős társadalmi haszon (

„communis utilitus") fog származni. A fővárosban élő, de az egyetemen kívül álló KOVACHICH Márton György, jogtörténetírásunk kiváló érdemű úttörője SZÉCHÉNYI katalógusának tudományos jelentőségét ebben a tömör mondatban fejezte ki: „Catalogus iste cuiparem adhuc in bibliographia Hungarica non habuimus, multiplicem viris eruditis praestabit utilitatem". Mondhatta ezt annál inkább mert a bibliográfia mögött ott volt a valóságos könyvanyag is mindenki számára hozzáférhetően.

175 A vidéki akadémiai jogtanárok levelei sorában említést érdemel HAJNIK Pálé (Pozsony) és KÖVY Sándoré (Sárospatak). Az előbbi a Széchényi Könyvtárt méltatva, azt mondja, hogy az ,,decus et ornamentum reipublicae litter ariae" }

lv> &% utóbbi pedig az alapító SzÉCHÉNYinek így mond köszönetet: 173. ECKHABT Ferenc: A jog- és államtudományi kar története 1667—1935. Bp. 1936. 7-28., 36., 208-241'. 1. 174. V. WINDISCH Éva: Kovachich Márton György a forráskutató. Bp. 1969. (Kandidátusi értekezés tézisei.) 175. 01. Széch. lt. I. cs. 29. sz. 370-371. 1. Buda, 1802. aug. 22. 176. Uo., 299. f. 1807. nov. 15. 144