AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

együtt — mind katolikus, mind protestáns oldalon nőttön-nőtt a világi tanult társadalomelemek száma is.

167 Rendkívül erőteljes lökést kapott ez a fejlődési irányzat a török hódoltság alól felszabadult középső országrészek helyreállításával kapcsolatban is. Az újra települt községek sokaságában, kivált pedig a belőlük szervezett uradalmak százaiban egyre szélesebb írásfogalmazásban és számolásban jártas, műszaki, mezőgazdasági és jogtudó szakszemélyzet alkalmazása vált szükségessé. De a korszerű követelmények szerint átszerveződő állami és megyei közigazgatás, középítkezés (földmérés, útépítés, vízszabályozás), valamint a közegészségvédelem is folyvást növekvő mértékben kívánt iskolázott szakembereket (jogászokat, mérnököket, orvosokat, sebészeket stb.). Bizonyos, hogy a nagyszombati egyetemnek 1769 óta tartó folyamatos reformálása, a szempci és magyaróvári szakiskola valamint a Ratio Edueationis és JÓZSEF császár 1785. évi jobbágypátense, amely a parasztság szabad tanulásának kívánt utat nyitni, — ennek a nagyarányú társadalmi szükségletnek a fedezését volt hivatva elősegíteni.

168 Ebből a hosszan tartó, egyre szélesülő és mélyülő társadalmi-kulturális folyamatból nőtt ki a 18. század végére az az értelmiség, amely ha formailag nem is, de lényegileg messzemenően megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a polgáriság fogalma feltételez.

169 Űgy véljük, Magyarországon a 18—19. század fordulóján a polgárságot semmi esetre sem szabad csupán rendi alapon értelmezni. Helyesen akkor járunk el, ha a polgárság körét nem korlátozzuk kizárólag a privilegizált szabad királyi és bányavárosok cíviseire, hanem kiterjesztjük a szabad jász-kun és hajdú városok, az erdélyi ún. taxás városok, sőt a formailag földesúri joghatóság alatt álló szabados mezővárosok (oppidumok) „polgári" rétegeire is, arra az országos viszonylatban igen nagyszámú társadalomrétegre, amely jogilag paraszti és szegény armalis nemesi elemekből tevődött össze, többé-kevésbé önkormányzatú községi életet élt és többnyire polgári keresetből (kézművesiparból, vásározásból, szőlőművelésből, bor- és állatkereskedelemből, stb.) tartotta fenn magát.

170 Tehát — szerintünk — a gyakorlatilag szabad polgári életforma az a kritérium, amit a polgári helyzet döntő ismérvének kell tekinteni, nem pedig az országrendi jogállás. Ebben az értelemben nyilvánvaló, hogy a szegény nemesség jó része is a polgársághoz számlálandó, más része pedig a szabad parasztsághoz, de semmi esetre sem a tulajdonképpeni nemességhez: az ún. középnemességhez, amely úrbéres és allodiális birtokok földesura volt, egyben ura a vármegyének s a törvényhozás alsó táblájának is. Ha pedig így állt a helyzet, a feudalizmus végső időszakában Magyarországon, akkor nem lehet többé magyar polgárság nélküli társadalomról sem beszélni. Tudomásul kell vennünk, hogy a német nyelvű rendi polgárság mellett, igenis volt egy, amannál alighanem nagyobb számú magyar nyelvű polgárságunk is.

171 167. Erdélyi viszonylatban az értelmiségnek mint külön társadalmi kategóriának létét és történelmi kibontakozását JAKÓ Zsigmond vázolta két becses tanulmányban: 1. Az erdélyi értelmiség kialakulása. = Korunk. 1967. 20 — 27. 1., 2. Az egyházi és világi értelmiség szétválása a feudális Erdélyben. = Korunk. 1967. 216 — 2241. 168. EMBER, i. h. 160-162. 1. 169. Uo. 170. Vö. HAJNAL, AZ osztálytársadalom 175 — 178. 1. 171. L. az 56. jegyzetet! 142