AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

a magyar nemességgel egységbe forrni; az ellenreformáció korának felvidéki érdekközössége felbomlóban volt; a francia forradalmi eszmék hatása alatt a régi településű városok — szilárd hungarus öntudatuk ellenére — egyre méltatlanabbnak érezték a nemesség politikai túlsúlyát. A Dunántúlon, magyar környezetben élő új polgárság sokkal inkább közelített a nemesi célokhoz, mint a felföldi.

104 Hogy a felvilágosodási irányzat bukása után, a napóleoni időkben a feudális polgárság milyen állást foglalt el az 1790-ben kitűzött magyar művelődési reformprogram irányában, arra általában nemigen tudunk biztosan következtetni. A Széchényi Könyvtár alapításának eseménye kapcsán azonban birtokába juthatunk néhány idevágó megnyilatkozásnak. A 19. század első évtizedében az anyaországnak (az erdélyi, a horvát-szlavón területeket nem tekintve) 43 szabad királyi és bányavárosa volt.

105 Ezek közül a Széchényi levelesanyagban csak 25 szerepel, ám ebben a számban szinte valamennyi jelentékeny város benne van: a felvidéki Kassa, Késmárk, Lőcse, Bártfa, Besztercebánya, Selmecbánya és Trencsén éppen úgy, mint a kisalföldi Győr és Komárom, a dunántúli Sopron, Székesfehérvár, vagy az alföldi Pest, Szeged, Debrecen és Temesvár. Ami a levelek nyelvét illeti, az — egyáltalán nem meglepő módon — majdnem kizárólag latin; magyar nyelven mindössze 5 város köszöntötte a grófot, mégpedig Debrecen, Szeged, Nagybánya, Felsőbánya, és Pest; németül egy sem. Ám a lényeg, ti. a tartalom egyhangúan kedvező: a latinul író német városok az ország minden részéből éppoly pozitíven értékelték és örömmel, sőt lelkesedéssel üdvözölték a Nemzeti Könyvtár létrejöttét, mint a magyar népességűek. Az értékelés szempontjai és kifejezésmódjai is messzemenően hasonlítanak a megyéknél megfigyeltekhez. A könyvtár „regium munm", „Palladium", „emolumentum", a „chara 'patria'

1

'' és a „generosa gens Ungarn" számára, amely minden bizonnyal „in communem universorum regnicolarum utilitatem et gaudium" fog szolgálni. A katalóguskiadványok pedig „culturae nationalis non minus ac magnanimi collectoris perenne complectens monumenta" lesznek.

106 Több város, így Székesfehérvár részéről kifejeződött az az óhaj is ,,ut illustri Excellentiae Vestrae exemplo provocati complures quoque potentiores regni cives similia ad aram patriae immolare pergant sacrificia; certo factura, ut fessus nonnihil spiritus Ungarus novis recreatus stimulis revehat condam Ludovici, Gorvinique tempóra!"

107 Egyénibbek, színesebbek és zamatosabbak a magyar lakosságú városok megnyilatkozásai. Felsőbánya pl. így ír: „Nagyméltóságodnak a Haza eránt való igaz hazafiúi buzgó indulatját és a széptudományoknak előmozdítására nézve tett, követésre méltó áldozatját, melyhez hasonlóval egy század és egy nemzet is még eddig nem dicsekedhetett, minden hazafi velünk együtt méltán magasztalja, sőt a külső nemzetek is csudálják.'

nos 104. Vö. HAJNAL, AZ osztálytársadalom. 175—179. 1. 105. Novum calendarium ad annum . . . MDCGXCVIII . . . in usum regni Hungáriáé et vicinarum provinciarum. Budae, (1798). Kiegészítő része: Schematismus inclyti regni Hungáriáé partiumque annexarum pro anno MDOGXCVIII. 349. 1. 106. E kifejezések Bártfa és Selmecbánya levelében olvashatók. OL Széch. lt. I. cs. 29. sz. 151., ül. 542. f. Kelet: 1808. febr. 19., ill. 1807. dec. 7. 107. TJo., 125. f. Kelet: 1807. nov. 20. 108. Uo., 256. f. 1808. jan. 7. 127