AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

18. század harmadik harmadában kezdtek mutatkozni. Ismeretes, hogy a magyar nyelvűség — kurrens rendi nacionalizmussal összefonódva — már az 1764/1765-i országgyűlés idején színre lépett; kéziratban terjesztett névtelen paszkvillusok százai gúnyolták, gyalázták magyarul az udvari politika főúri és főpapi ügynökeit.

60 Egyidejűleg a nemesi irodalomban (ORCZY, RÁDAY stb). is ösztönösen fellendült a magyar nyelvhasználat. BESSENYEI felléptével pedig megkezdődött az anyanyelv lelkes, tudatos, célirányos propagálása, s vele karöltve egy új szellemű, új tartalmú irodalmi és tudományos műveltség meghirdetése.

61 Ez a rohamosan elharapódzó mozgalom alighanem erősen megdöbbentette a középnemességet. Hiszen idáig a latin jogi-retorikus műveltség jelentett számára úgyszólván mindent: tekintélyt, hatalmat, biztonságot, életet! Feladni a latinitást s tudomásul venni, hogy a jurisprudentia önmagában többé nem elegendő a közéleti vezető szerepre, — olyan követelménynek tűnhetett, amelyet szinte lehetetlennek látszott teljesíteni. S csakugyan, amikor n. JÓZSEE császár erőhatalommal akart ennek a korszerű igénynek ti. a latin hivatalos nyelv kikapcsolásának érvényt szerezni, a nemesség veszve érezte magát. A tíz évig tartó császári reformpolitika azonban, úgy látszik, mégsem volt hatástalan, s nem volt hiábavaló BESSENYEiék propagandája, úgyszintén az európai tudományosság (SCHLÖZER, HERDER), véleménynyilvánítása sem. 1790-ben már úgy tűnt, hogy a nemesség érteni kezdte az új idők szavát. Mintha a rendek rádöbbentek volna arra, hogy a nemzeti nyelv használatának is van annyi politikai értéke, sőt talán több is, mint a latinnak. S mintha belátták volna már azt is, hogy a gyakorlati élet nemcsak jogi tudást kíván, hanem sok más egyebet (pl. statisztikai, állampénzügyi, történelmi ismereteket) is; hogy tudományos megalapozás, tehát széles körű könyvkultúra nélkül tulajdonképpen már semmit sem lehet tenni, még sajátképpeni nemesi életformát élni, gazdálkodni vagy katonáskodni sem.

62 Hogy ez, az 1790/1791-i országgyűlési artikulusokból kiolvasható újszerű közfelfogás igazi pálfordulás volt-e, vagy csupán politikai alakoskodás, arról mindenesetre csak a felvilágosodás eszméinek és politikájának a bécsi udvarban történt 1792-i, illetve 1795-i kompromittálódása után, valamely nagy esemény kapcsán lehetett meggyőződést szerezni. Ilyen alkalmul tekinthető a SZÉCHÉNYIféle Nemzeti vagy Országos Könyvtár alapítása, illetve megnyitása az új évszázad legelején. Érdemes tehát, betekinteni azokba a levelekbe, amelyeket a vármegyék közönsége a nagy esemény kapcsán SZÉCHÉNYI Ferenchez intézett, s kísérletet tenni a bennük rejlő közvélemény kihámozására. Első fő kérdésünkre: arra ti., hogy mely álláspontra jutott középnemességünk a századfordulóig a közéleti nyelv dilemmájában; vajon kitartott-e a feudalizmus sok évszázados öröksége, a latin mellett, avagy hajlandó volt azt elejteni és a 60. OSZK kézirattár, Fol. Hung. 2745. „Maria Theresia alatt 1764-ben tartott OrszágGyűlés alatti piszkolódások." (Pasquillusok.) Egykorú másolat. 58. f. — E nevezetes diétáról Horváth Mihály: Az 1764-i országgyűlés története. — Horváth Mihály kisebb munkái. Pest, 1868. és STEFANCSIK Benedek Konrád: Az 1764/65-ipozsonyi országgyűlés. Kassa, (1942.) 61. MIT III. k. 37-43., 64-66., 103-105. 1. 62. KOBNIS, i. m. I. k. 3 —35. 1. — A könyvkultúra jelentőségéről ALSZEGHY Zsolt: A könyv és olvasója. = MM IV. k. 483-516. 1. - MM IV. k. 483-516. 1. BERLÁSZ, Könyvtári kultúránk a XVIII. században. 117