AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?
> kifejezni anélkül azonban, hogy ennek közzétételére gondolni mert volna. Általában az örvendezők jó ideig még levél útján sem bátorkodtak az alapító grófot megkeresni; vártak valamely kedvező alkalomra. Ez a helyzet akkor álltelő, amikor SZÉCHÉNYI — a nádor előzetes engedélye alapján — 1802/1803-tól fogva az ország minden részébe szétküldte a nemzeti téka nyomtatott katalógusát, később pedig ennek egymást követő pót- és mutatóköteteit is. 53 Ekkor egyszeriben feloldódott a szorongás, a félelem s megindult a köszönő és ünneplő levelek áradata a cenki kastély felé. Bel- és külföldről nem kevesebb mint félezer üdvözlet, méltatás érkezett SZÉCHÉNYI kezéhez. A hazai levelekben Magyarországnak úgyszólván egész művelt társadalma megszólalt, rangra, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül. Az alábbiakban ezt a figyelemre méltó rezonanciát kívánjuk szélesen feltárni, hogy végre hiteles, kétségbevonhatatlan bizonyságot nyerjünk arra a nyitott kérdésre: vajon időszerű és jelentős intézmény volt-e Nemzeti Könyvtárunk a 19. század legelején. 54 1. A hazai fogadtatás A katalógusok szétküldését SZÉCHÉNYI tudvalevőleg úgy irányította, hogy azokból a szellemi élet és a közélet kiválóságai általában személy szerint kapjanak egy-egy teljes sorozatot, egyéb művelt rétegek pedig csak csoportokban, rendi közigazgatási szerveik (megyéjük, kerületük, városuk) szerint. 55 Szemlénk során legyen szabad először az utóbbi, a közösségi csoportokkal foglalkoznunk, tekintve, hogy ezek nyilvánvalóan a szélesebb közvélemény kifejezői voltak. A) A nemesi közvélemény Bizonyos, hogy a 19. század eleji feudális Magyarországon a nemesség gondolkodása jelentette a kiváltképpeni köztudatot, érzelmei jelentették a közérzületet, nézetei és ítéletei a közvéleményt. Nemesség alatt persze elsősorban a középnemességet kell érteni, a vármegyék vezető családainak együttesét, a kiterjedt úrbériségekkel és majorgazdaságokkal rendelkező ún. bene posessionatus famíliákat. Tőlük a törpebirtokos (egytelkes) nemesek és nincstelen (armális) nemesek tömegei mind életformára, mind műveltségre élesen elkülönültek. E kisnemesi csoportok egyrészt — mint szántóvető kisgazdák — tulajdonképpen a parasztsághoz, másrészt — mint mezővárosi kézművesek, vagy uradalmi alkalmazottak — a kispolgársághoz, esetleg a kis értelmiséghez tartoztak. 56 53. BERLÁSZ, Hogyan propagálta Széchényi stb. 57 — 60. 1. 54. L. Az 5. jegyzetet! 55. BERLÁSZ, Hogyan propagálta Széchényi stb. a 65 — 66. 1. 56. Történészeink közül — úgy tudom— elsőnek SZEKEŰ Gyula ismerte fel azt a tényt, hogy a magyar köznemesség nagy tömegében csupán a nobiles bene possessionati rétege tekinthető szociológiai értelemben nemességnek. Ez a réteg volt a tulajdonképpeni feudális nemesség. A különféle állapotú törpebirtokos, vagy birtoktalan nemesek sokasága csak formailag, elvileg, statisztikailag tartozott a nemességhez, valóságosan nem. Ezek a „nemesek" ui. nem úrbéres járadékokból, hanem saját munkájukból éltek. Különös, hogy SZEKFŰ mégsem vonta le e felismerésnek végső következtetéseit, azt ti. hogy e szerint a magyarországi nemesség túlnyomó többsége, zöme de facto a kispolgárságnak, illetőleg a polgári értelmiségnek kiegészítő részét alkotta. L. SZEKFTT Gyula: Három nemzedék. 3. kiad. Bp. 1935. 68 — 78. 1. — Messzemenőleg, de nem maradéktalanul korrigálta ezt a hibát HAJNAL István: Az osztálytársadalom c. tanulmányában. = MM V. k. 170. 1. 8 * 115 v
