AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

Igaz, már 1790 februárjában n. JÓZSEF halálakor világos volt, hogy a császár nagyszabású merész reformpolitikája csődbe jutott, s hogy ezentúl valami más rendszernek kell következnie. Ez a felismerés adott módot a magyar rendek triumfálására. A nemesség azt gondolta, hogy a császár önkényuralmát az ő ellenállása törte meg. Készek voltak tehát vélt győzelmük következtetéseit levonni: végleg eltemetni készültek az abszolutizmus rendszerét.

45 Ami a felvilágosodást, mint a teréziánus és jozefinus politika eszmei mozgató erejét, programjának kialakítóját illeti, ennek lehanyatlásával a rendek nem igen mertek számolni. Fenntartásokra késztette őket a tényeknek egész sora: 1. hogy JÓZSEF császárnak a vallási toleranciát és a jobbágyok személyes szabadságát biztosító reformintézkedései továbbra is érvényben maradtak, 2. hogy a trónralépő új uralkodó, n. LIPÓT szintén aufklärista hírben állt, 3. hogy az udvar racionalista miniszterei, élükön KATJNITZ herceggel és gróf PÁLFFY Károllyal mind a helyükön maradtak, 4. hogy a szabadkőműves páholyok birodalomszerte továbbra is zavartalanul működhettek, végül 5. hogy érvényben maradt a József-kori széles körű sajtószabadság.

46 Még 1791 őszén is úgy látszott, hogy a jozefinus abszolutizmust egy mérsékelten felvilágosult királyi-rendi együttműködés fogja felváltani s az uralkodó beleegyezik abba, hogy a magyar élet időszerű gazdasági-társadalmi-kulturális újjászervezését a rendek végezzék el. Ez volt az a történelmi pillanat, amikor okkal lehetett azt gondolni, hogy az udvar német és magyar államférfiai (az utóbbiak között főleg PÁLFFY Károlyra, ZICHY Károlyra, ÜRMÉNYI Józsefre és PÁSZTHOBY Sándorra gondolunk) — évszázadok tanúságai alapján — végre össze tudják egyeztetni a birodalmi és a magyar nemzeti érdekeket. Ekkor történt, hogy a rendek törvénybe iktatták JÓZSEF császárnak vissza nem vont két üdvös rendeletét, illetőleg a fennálló, hallgatólag avultnak elismert politikai és társadalmi rend modernizálása végett egész sorát delegálták a törvényelőkészítő szakbizottságoknak.

47 Ezt az ígéretes kibontakozást azonban a következő években mégiscsak meghiúsította a franciaországi forradalmi események nyomán a bécsi udvarban felülkerekedő reakció. A francia abszolutizmus rendszerének lebontása és az alkotmányos monarchia bevezetése — bármily nagy megrendülést idézhetett is elő a bécsi udvar hangulatában — még nem tudta n. LIPÓT császárt és tanácsosait az aufklärista politikai elveknek és a belőlük származott politikai gyakorlatnak feladására bírni. Ennek fontolóra vétele csak 1792-ben kezdődött, miután Franciaország hadat üzent a Habsburg-monarchiának.

48 De még ekkor is legfeljebb csak lassú elfordulásról lehetett beszélni. A gyökeres szakítást — ismeretes — csak az 1793. és 1794. esztendő véres eseményei kényszerítették ki: a francia királyi pár kivégzése, illetőleg a Magyarországon leleplezett jakobinus összeesküvés. A jozefinista szellemű n. LIPÓT halála után trónra lépő új uralkodó, FERENC most már nem késlekedett a következtetések levonásával. Rádöbbent: könnyen a Bourbonok sorsára juthat, ha időben hátat nem fordít a jozefinizmus doktrínáinak, ha abba nem hagyja a veszélyes reformkísérletezést és fel nem számolja a hetvenes-nyolcvanas években engedélyezett modern szabadságjogokat: a sajtó- és az 45. MABOZALI, AZ 1790/91. országgyűlés. I. 9 — 50. 1. 46. MÁLYTJSZ Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai. 1790 — 1795. Bp. 1926. 49 — 55. 1. (Magyaroszág Újabbkori Történetének Forrásai.) 47. DOMANOVSZKY Sándor: József nádor élete. 1/1. k. 1. rész. Bp. 1944. 148. 1. 48. Uo., 151-152. 1. 8 OSZK Évkönyve 113