AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

Kívánatosnak tartotta a javaslat, hogy bizonyos könyvgyűjtemények lehetőleg éremtárral (numophylacium) is kiegészítessenek. Szó esett a könyvtári személyzet kérdéséről is. Végül előterjesztés történt az anyagi vonatkozásokról oly értelemben, hogy az új kulturális intézmények számára az egyetemi alap (Fundus Universitatis Regiae) mellett külön pénzalapot (Fundus ceterorum institutorum literarium) is létre kellene hozni.

38 Meg kell állapítanunk, hogy sok újat e javaslatok nem tartalmaztak, hiszen ilyen értelmű intézkedéseket már az 1777. évi Ratio Bducationis is tett.

39 Olyan reformot, amire a tanintézeti tékák esetében nagy szükség lett volna (ti. állományuknak nemzeti szempontú gyarapítására), a javaslatok nem tartalmaztak. Nem esett szó arról sem, hogy a tervezett döntő jelentőségű művelődési intézmény, az Acadeia Scientiarum kötelékében, a nemzeti tudományosság szolgálatára külön téka létesítessék. Mindez arra vall, hogy az időszerű könyvtári szükségletek felmérésére az országos bizottság alkalmatlannak bizonyult. A deputáció tagjai — kellő hozzáértés híján — nem tudtak mélyebben behatolni a kérdés problematikájába. Ha ez a tervezet elkészülte idején nyilvánosságra került volna — szerencsére nem került!, — az értelmiség bizonyára mélyen lehangolva fogadta volna. Hiszen csak nemrég történt, hogy a jozefinista abszolutizmus „könyvtárpolitikája''' iránt táplált reményeiben is keservesen csalódnia kellett. Még élénk emlékezetben éltek a jezsuita rendnek 1773. évi eltörlésével, illetőleg a többi szerzetesi rendházaknak 1781 — 1787. évi feloszlatásával, az ún. abolicióvsül kapcsolatban történtek.

40 Az új literátor értelmiség akkor úgy lehet azt várta, hogy az uralkodó nevében lefoglalt sok tízezer kötetet felölelő, felbecsülhetetlen szellemi értéket jelentő, idáig jobbára hozzáférhetetlen könyvtárak meg fognak nyílni mind a tudományos kutatás, mind a szélesebb olvasóközönség számára. Némelyek talán olyasmit is elképzeltek, hogy a nagyszabású elgondolásokért lelkesedő császár talán valamennyi kolostori tékát egyetlen országos könyvtárintézménnyé fogja összevonni. Tudjuk, hogy távolról sem így történt. A bécsi udvarban — annak ellenére, hogy II. JÓZSEF 1783—1784-i könyvtárpolitikai utasítása helyes elvi szempontok szerint készült — más, „gyakorlatibb" elképzelés alakult ki.

41 A zár alá vett szerzetesi gyűjtemények állományát végül is a királyi tanintézetek, mégpedig elsősorban a pesti egyetem, másodsorban a Ratio Bducationis által szervezett győri, nagyszombati, kassai, nagyváradi és zágrábi királyi akadémia könyvtárai között kellett szétosztani. A királyi gimnáziumok csak harmadsorban, a maradék szétosztásánál jöhettek szóba.

42 Elvileg ez az intézkedés nem látszott annyira károsnak, mint amennyire a végrehajtás során azzá vált. Igaz, hogy a történelmileg kialakult gyűjtemények szerves összefüggésének megbontása — éppen a tudományos kutatás szempontjából — eleve hátrányosnak látszott, de arre akkoriban még nem sokan gondolhattak, kivált a politikai bürokrácia (közelebbről az ügyletet lebonyolító m. kir. 38. Uo., 108-112. 1. Pars tertia, sectio II. 39. L. A FRIML Aladár-féle szövegkiadásban 56 — 57., 190—192. 1. 40. Az abolícióról általában. MARCZALI, Magyarország Története II. József korában. II. k. 126-133. 1. 41. A könyvtárak állományának elosztásáról BEKLÁSZ Jenő: Könyvtári kultúránk a XVIII. században. Bp. 1974. 302 — 311. 1. = Irodalom és felvilágosodás. 111