AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A londoni Eighty Club magyarországi látogatása 1906-ban

még az országot járták, amikor már megjelent a Times-nak a látogatás tanulságait összegező vezércikke, s ez teljesen STEED véleménye hatását tükrözte. E szerint súlyos hiba volt magyar részről egy ilyen határozottan pártjellegű klub meghívása, ezzel a belső pártviszályokba való be nem avatkozás elvét precedens nélküli módon megsértették. Az ilyen lépések „veszélyeztetik a külállamok belső békéjét", s a jelen látogatás lefolyása is bizonyította, hogy mindkét fél részéről a pártpolitikai célok voltak az elsődlegesek. Fejtegetését a Times is angol belpolitikai vonatkozással zárta: támadta az Eighty Clubot, amiért az íreknek adandó Home Rule híve, s felidézte, hogy GLADSTONE 1886-ban Ausztria-Magyarország és a svéd—norvég unió példáját hozta föl az ír önkormányzat megadása mellett. E két példa azóta megmutatta, hová vezet a Home Rule politika.

44 A vezércikk kormányszintű reakciót váltott ki Magyarországon. A Pester Lloyd még a cikk megjelenése napján, a 27-i délutáni kiadásban közölte a magyar kormány félhivatalos („illetékes helyről származó") nyilatkozatát. Ez visszautasította az angol belpolitikába való beavatkozás valóban kissé erőszakolt vádját, a meghívást az egész magyar nemzet nevében történtként tüntette föl, hozzátéve, hogy az angolokat nem mint liberálisokat és radikálisokat hívták meg, hanem mint olyanokat, akik „nem hagyták magukat befolyásolni a Times Magyarországgal szemben képviselt igen sokszor magyarellenes és a méltányossággal össze nem egyeztethető álláspontjától.".

45 A kormány válaszán joggal ütközött meg Az Újság; eddig a látogatást minduntalan úgy emlegették, hogy az angol liberálisok eljöttek a magyar liberálisokhoz, most egyszerre csak magyarok és velük rokonszenvező angolok találkozójáról beszélnek.

46 STEED válaszában szintén utalt a kommüniké következetlenségeire, de részletesen csak a kifejezetten hamis állításokat vette sorra. Tagadta a magyarellenesség és tendenciózusság vádját: több ízben is nyilvánosságot biztosított AppoNYInak, 1905 januárja óta azt javasolta nyíltan, amit KOSSUTH titokban, vagyis hogy a koalíció tegye félre a jelszavakat, vállaljon kormányt és fogjon munkához — vagyis amire 1906 áprilisában végre rászánták magukat. Igaz, hogy technikai okokból főként Bécsben él, de magyarországi híreit sosem merítette osztrák forrásokból — amint azt APPONYI és KOSSUTH nagyon is jól tudhatja. (A célzás a velük és más magyar politikusokkal gyakran folytatott beszélgetésekre utalt.) A magyar események inkább őt igazolták, mint a koalíciós vezéreket, például AppoNYival ellentétben sohasem hitte, hogy TISZA 1905-ben erőszakkal és korrupcióval próbál majd többséget szerezni a választásokon; nem tartotta megalapozottnak a magyar vezényszó követelését, amelyért a koalíció 18 hónapon keresztül kész volt meghalni, hogy azután „felfüggessze". Kötelessége volt leleplezni a koalíció magatartását, mert ha már sikerült is nekik megfertőzniük az egész magyar közvéleményt, azt meg kellett akadályoznia, hogy a külföldet is félrevezessék. Végül megismételte az elmúlt hónapokban már annyi formában elhangzott alapelvét, hogy nézőpontja „Austro-Hungarian", nem pedig „Magyar" vagy „German", sem nem „Hun44. TT. 1906. szept. 27., 7. 1. Tudvalevőleg 1905. júniusában fölbomlott a Svédnorvég unió. 45. Pester Lloyd. 1906. szept. 27. Abendblatt. BH. 1906. szept. 28., 3. 1. HOLLÓ Lajos és HOCK János lapja, a Magyarország a Times cikkét GOLTJCHOWSKI külügyminiszter befolyásának tulajdonította! Magyarország. 1906. szept. 28. 46. Az Újság. 1906. szept. 28., 1. 1. 304