AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A londoni Eighty Club magyarországi látogatása 1906-ban

* ha az Angliában egykor annyira tisztelt KOSSUTH Lajos fia a függetlenségi pártvezér ée a kormány minisztere. A koalíció azonban — illúziókergető magatartásával összhangban — figyelmen kívül hagyott néhány fontos realitást. Mindenekelőtt tisztában kellett volna lenniük azzal, hogy az 1905 végén kormányra jutó angol liberális párt nem volt azonos az egykor KossuTHot támogató radikálisokkal. Annyiban kevesebb volt, hogy az „össznemzeti" külpolitikát folytató kormánypárt erősen tompította ellenzéki múltja egy sereg állásfoglalását, így a Balkán, Törökország és Írország kérdésében is, tehát nem lehetett arra számítani, hogy akár egy még oly jogos, de a szeparatizmus felé mutató magyar mozgalmat támogatni fog. (Az új angol kormányban eleve háttérbe szorult az a radikális irányzat, amelynek az ír kérdésben pl. éppen az Eighty Club volt az egyik exponense.) Másrészt viszont a munkásmozgalommal rokonszenvező angol liberális álláspont erősen túlhaladt a múlt századi brit radikalizmuson, az 1906-os választásokon a liberálisok általában együttműködtek a Labour Party-val. E tekintetben tehát igen messze álltak a magyarországi koalíció által vallott felfogástól. Rövidesen azt is tapasztalnia kellett a magyar kormánynak, hogy a XX. század elején a nemzetiségi irányzatok támogatása már nem a magyarok támogatását jelenti az osztrák önkényuralommal szemben, hanem hajlamos a magyarországi nemzetiségek ügyének a felkarolására, a magyarországi magyar hegemónia bírálatára. A magyar nemzetiségi politika 1907—08-ban jelentkező kritikusai nem álltak távol azoktól a liberális-radikális köröktől, amelyeknek néhány képviselője a Függetlenségi párt meghívására 1906-ban Budapestre érkezett. Az Eighty Club elnevezése az 1880-as angliai választások előtt GLADSTONE támogatására alakult bizottságra utalt, s a győzelem emlékére alakult meg a Liberális párt fiatalabb, radikális tagjaiból, akik előszeretettel vállalták politikai szónoklatok és gyűlések tartását. Az 1906-os választásokon a 750 körüli létszámú klub 212 képviselőjelöltjéből 163-at választottak be a parlament Alsóházába, míg 30-an a lordok között foglaltak helyet.

7 A magyarországi meghívás KOSSUTH Eerenctől, közvetlenül pedig a kereskedelemügyi minisztérium londoni szaktudósítójától, RUTTKAY Vilmostól (aki mellesleg KOSSUTH rokona volt) indult ki, konkrét rögzítésére pedig 1906 július végén került sor, amikor APPONYI részt vett az Interparlamentáris Unió londoni konferenciáján. A látogatók között — miutánFULLER pénzügyi államtitkár egészségi okokra hivatkozva lemondta az utat — nem volt igazán prominens személyiség, többségük a hagyományos brit vezetőrétegek ifjabb tagjaiból került ki. Közülük csak Percy A. HARRIS vált később jelentősebb emberré mint liberális whip és a Londoni Városi Tanács fontos tagja. A küldöttséget Sir Charles MCLAREN képviselő, a Londoni Metropolitan Railway elnöke és Henry NORMAN lapszerkesztő-képviselő vezette, tagjai közül említést érdemel még Oscar BROWNING neves cambridge-i neveléstudós. Habár CAMPBELL-BANNERMAN miniszterelnök — aki szintén tagja volt a Clubnak — állítólag üdvözölte a látogatás tényét, KOSSUTH Ferenchez írott levelében,

8 a külügyminisztérium nem lekesedett az útért, félve, hogy ez Magyarország melletti és Ausztriával szembeni kiállásnak fog minősülni. Lord FITZMAURICE parlamenti külügyminiszter-helyettes egyetértett GREY külügyminiszterrel, hogy a látogatásnak ne adjanak semmiféle hivatalos jelleget, s közölte, 7. Eighty Club: Hungary. 27 — 28. 1. 8. Budapesti Hírlap. 1906. szept. 15. 3. 1. 293