AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)
III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)
kány, Poétái recept. „Sárkányodnak — írja ARANYnak LÉVAY — nagyon megörültem; kár hogy nem körmöl és harap mérgesebben s nyíltabban. Mert ez arcátlan troubadourok nem értik hegedűszóban a szép mesét, s nem is hiszik, hogy van kétágú korbács, míg hátukon nincs." 113 ) és Kaján Ábel alias Pákh 114 , Óriás 115 („Költeményeim közt lesz egy vers . . . Petőfihez. így kezdődik: ... de nem, a refrainje lesz így: ,Hejh Sándor pajtásom, kedves jó pajtásom!' ebben elmondom, mint szerette, sőt imádta Petőfi verseimet s hogy testi-lelki barátok voltunk. [ . . . ] Petőfi hála istennek már sírban van, s nem félhetek hogy egy tekintetével megsemmisít [ . . . ] Ez a Petőfihez irkálás igazán felséges találmány; nem tudom, ki fedezte fel, de a gondolat aranyat ér!") szellemes csipkelődései. A Szépirodalmi Lapok kritikai koncepciójából — elsősorban GYULAI érdemeként — irodalmi életünk elfajulásának diagnosztizálása mellett — a hogyan tovább lehetősége is kirajzolódik. A népiesség — ebből következően — nem cél, csupán első lépés a világirodalom fő áramában helyezkedő nemzeti költészet megteremtésében. A magyar irodalom nem tekinthető másként, mint a világirodalom részeként, főleg most, hogy „politikai helyzetünk mélyebben bevitt az európai életbe, mint eddig, s az irodalomnak követnie kell a politikai és társadalmi fejlődést, sőt irányul szolgálnia ( . . . )" 116 Az itt leírtak politikai megfelelői KEMÉNY röpirataiban, a Forradalom utánban (1850) és a Még egy szó a forradalom utá nban (1851) kereshetők. SZÉCHENYI érvelésére támaszkodva ő fejti ki elsőként forradalmunk bukása után, hogy a magyar politikának az eddiginél sokkal jobban figyelembe kell vennie az európai politikai élet fő mozgásirányait, főleg elhatározó lépései előtt. Ám ez az alapjában véve helyes elgondolás, amely politikai és irodalmi életünket a kis nemzetekre nézve mindig nagyobb veszélyt képviselő provincializmustól kívánja megóvni, egyben forradalomellenes és a Habsburg-hatalommal egyezkedni vágyó tendenciákat is takar. Az ötvenes évek politikai törekvései ugyanis egy dologban Európa-szerte megegyeznek: a forradalomellenességben. Ez pedig a mi viszonyaink közt ellene mond a Kossuth-váró tömegek elképzeléseinek, és a megegyezésre hajlók hadállásait erősíti. A forradalmi törekvésekkel való szembefordulás a lap kritikai irányelveiben is kifejezésre jut. A társadalmi problematika másodlagossá lesz a nemzeti mögött. A társadalmi valóság — 48 előtt megkövetelt — reális tükrözésénél mind nagyobb szerepet kap a lélektani motiváció. Mindehhez — egyelőre — a magyarság fennmaradása érdekében létesült nemzeti egységfront nyújt aranyfedezetet. A Szépirodalmi Lapok legszorgalmasabb munkatársa GYULAI Pál. Kritikái, versei, elbeszélése (Egyszerű történet) mellett ő írja nagyrészt az Újdonság és a Külföld rovatot. A költők közül ARANY, PETŐFI, TOMPA, LÉVAY, SZÁSZ Károly, ERDÉLYI János (főként balladafordításokkal), az elbeszélők közül BÉRCZY Károly, BEÖTHY László, DEGRÉ, LAUKA, KEMÉNY Zsigmond szerepel több-kevesebb művel. Szép számú színházi bírálata mellett többnyire BRASSAI Sámuel foglalkozik a hangversenyekkel, zenei eseményekkel, jobbára CANUS álnév alatt. A külföldi irodalmat BÉRANGER, HEINE, Victor HUGO, BERLIOZ, Jules SANDEAU, GOGOL és Washington IRWING képviselik. 113. AJHi 4. k. 15-16. 1. 114. Magyar dolgok külföldön. 1853. jan. 2., 1. sz. 115. Borítékra való. 1853. máj. 26., 42. sz. 116. KAZINCZY Ferenc (Bevezetésül). 1853. jan. 2., 1. sz. 282
