AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

tozott világ egyet sem talált a működők sorában. De tűnni látszott az olvasóközönség is. A harmincas-negyvenes évek politikai és kulturális életében jeles szerepet játszó birtokos nemességnek itthon és szabadon maradt része vidéki jószágaira húzódott vissza és udvarházai kőkerítése mögé zárkózott. Ha olvasott, német lapot járatott, úgy vélekedett és okkal, hogy azok szabadabban írhatnak, mint a magyar nyelvű újságok. A forradalom dinamizmusát adó ,,márciusi ifjúság" pedig pédaképei előbb elsorolt sorsában osztozott. „Budapest lakosainak száma — írja a Hölgyfutár — az utóbbi évben tetemesül csökkent, mégpedig nemcsak mennyiségre, hanem minőségre nézve is."

3 * A győztes ellenforradalom átmeneti ingadozás után a nyílt önkényuralom és a feltétlen birodalmi centralizáció formája mellett dönt. Az 1851. dec. 31-én megjelent császári pátens hatályon kívül helyezi az 1849. márc. 4-i olmützi alkotmányt; csak a jobbágyfelszabadítást és a törvény előtti egyenlőséget hagyja érvényben. Felszámol minden demokratikus jellegű intézményt, szakít minden föderatív engedménnyel. Magyarország nem önálló alkotmánnyal rendelkező ország többé, hanem csupán az osztrák összbirodalomnak része. A Sajtószabadságot elvben éppen úgy nem lehetett semmissé tenni többé, mint a jobbágyfelszabadítást vagy a törvény előtti egyenlőséget. Kijátszásáról kellett tehát gondoskodni, s ezt az 1851. júl. 6-án kelt császári rendelet el is végezte: „Ha a valamely időszaki kiadvány a trón, a birodalom egysége és integritása, a vallás és az erkölcs, vagy egyáltalán a társadalom alapjai iránt ellenséges, avagy a köznyugalom és közrend fenntartását veszélyeztető irányt követ, akkor kétízbeni előzetes írásbeli megintés után az illető sajtóterméket a tartomány helytartója három hónapi időtartamra betilthatja." Ez a rendelkezés — amely Magyarországon 1852. máj. 27-én lépett életbe — felvette a versenyt a legszigorúbb cenzúrával. Súlyosak voltak az egyes sajtóvétségek tárgyában foganatosított büntetési irányelvei is. Tehertételként sújtotta a sajtót az 1850-ben intézményesített hirdetési adó (10 krajcár hirdetésenként) és az 1858-ban életbe léptetett hírlapbélyeg (1 krajcár hírlapszámonként). Az utóbbi az előfizetési díjak jelentékeny emelkedését, illetőleg egyes orgánumok átalakulását, megszűnését „eredményezte". Körülményes a terjesztés is. A lapalapítás szándékával foglalkozó szerkesztő vagy kiadó rendszerint előfizetési felhívást tesz közzé, népszerűbb orgánumokban, gyűjtőíveket bocsát ki előfizetőket verbuválandó, és csak kellő számú jelentkező esetén történhetik meg a pályakezdés. Nem egy esetben ez csupán terv maradt. SZÉKELY József 1859 májusában Folyó ívek néven kívánja folytatni a Szépirodalmi Közlönyt. Leendő folyóiratára mindössze harminckilencen fizetnek elő, így az meg sem indulhat.

4 A már működő orgánumokat a posta juttatja el megrendelőihez, különdíjat számítva a házhoz szállításért. Előfizetni csak negyedévenként lehet. Az olvasók közül sokan a kaszinók, olvasóegyletek példányait használják, esetleg 3. 1850. márc. 20., Hírharang. 4. Vasárnapi Újság, 1859. szept. 18., 38. sz. Irodalom és művészet. 234