AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Könyvtári kultúránk bontakozása a 16—17. században

nyát pedig hosszabb-rövidebb idő múltán magánszemélyek hordták szét vagy mint „pápista mételyt" egyes protestáns túlzók pusztították el.

10 Magánkezekre jutás és ezt követőleg szétszóródás lett a sorsa a fentebb szóba került és más híres humanista főpapi könyvgyűjteményeknek is. Ezek — mint szabad rendelkezésű vagyonrészek — többnyire az elhalt prelátus rokonságára szálltak. Általuk aztán a becsesebb darabok nemegyszer külföldre kerültek.

11 íme, ez lett a sorsa az ország középső, déli részein a középkor kódexörökségének. 2. A NYOMTATOTT KÖNYV URALOMRA JUTÁSA Óriási jelentőségű tény volt, hogy a királyi Magyarországnak és Erdélynek sikerült az európai szellemi fejlődés útján megmaradni, sikerült magát — bár tragikus társadalmi-politikai önmarcangolások közepette — az újkori könyvkultúra társadalmi állapotába felküzdeni. Ez a nagy jelentőségű fölemelkedés — tudjuk — két szakaszban ment végbe. Az első a reformáció jegyében, kb. 1530-tól 1625-ig tartott,

12 a második a katolikus restauráció jegyében, 1625-től nagyjából a 17. század végéig. a) A reformáció könyvpropagandája és a könyvgyűjtés A reformáció kulturális építkezése — a reformátori irányok éles belső küzdelmeinek ellenére — páratlan céltudatossággal, fegyelmezettséggel és tüneményes gyorsasággal haladt előre. A nyomtatott könyv forradalmi jelentőségű társadalmi szerepének elismerése szinte már az első percekben megtörtént. Persze, nagy segítséget jelentettek a reformátoroknak, elsősorban LuTHERnek és a reformációhoz csatlakozott humanistáknak, kiváltképpen MELANCHTONnak idevágó konkrét, félre nem érthető útmutatásai. S ami nem kevésbé fontos volt, már a legelső időkben felsorakozott a hitújítás mellé a világi társadalomnak minden mértékadó vezető rétege: a városi polgárság csakúgy, mint a nagybirtokos arisztokrácia vagy a vármegyei nemesség. A mozgalom elementáris erővel söpörte el a katolikus egyház hagyományos vallásos-kulturális intézményeit s teremtett helyettük újakat. A püspökségek és székes káptalanok, nemkülönben a püspöki székhelyeken kívül működő társas káptalanok a híres szerzetesházak egész sorával együtt képteleneknek bizonyultak az ellenállásra. Végül is a 16. század utóján — néhány ferences rendházon kívül — már csak az esztergomi érsekség (Nagyszombatban), valamint a győri, a nyitrai és az egri püspökség (az utóbbi Jászon) maradt működésképes állapotban. A többi megszűnt. Velük együtt — akárcsak a hódoltságon — itt is feloszlottak az iskolák, és jobbára protestáns birtokba mentek át a kódexkönyvtárak.

13 10. KARÁCSONYI, i. m. 110—112. 1. A könyvpusztításról BTTNYITAY Vince: A váradi püspökség története. IV. köt. Debrecen, 1935. 85. 1. 11. GULYÁS, i. m. 159—176. 1. BERLÁSZ Jenő: Über die Vorbesitzer des BansanusKodex. = Magyar Könyvszemle. 1969. 106—107. 1. 12. 1625-ben, THTJBZÓ Szaniszló halálával esett ki végérvényesen a protestánsok kezéből a nádori méltóság s vele együtt a rendi politikai vezetőszerep. 13. RÉVÉSZ Imre: A magyarországi protestantizmus története. Bp. 1925. 12—18. 1. HORVÁTH János: A reformáció jegyében. 2. kiad. Bp. 1957. 17 — 22. 1. FRANKL Vilmos: A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Bp. 1873. 3 — 4. 1. 207