AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Újabb adatok Manlius tevékenységéhez

landban) templomban volt. MESZLENY Benedek legkiterjedtebb birtokrészei ugyanis e tájon feküdtek, és végrendeletét is itt készítette. Halálának

41 pontos ideje, és így a most napfényre került nyomtatvány előállításának dátuma ugyan ismeretlen, de azért elég jól behatárolható. 1602. március elsején MESZLENY Benedek tehát még élt, míg MANLIUS 1605 elején hunyt el. Miután nyomdája ezt követően évekig nem működött, a gyászverseket feltehetően e két időpont között állították elő. MANLITJS 1602-ben Sárváron, majd 1603-tól haláláig, azaz 1605 elejéig Keresztúron dolgozott. Joggal feltehető, hogy a nyomtatvány a Szentmártontól mintegy 16 km-re fekvő Keresztúron készült 1603—1604 tájt, közvetlenül ezt követően és ugyanitt állíthatták elő az egykori pápai kötést is.

42 Mind a verstöredékek, mind az említett végrendelet felvilágosítást is nyújt MESZLENY Benedek elhelyezkedéséről az akkori feudális társadalmon belül. A Vas megyei család sarja „Benedictus literátus de Mezlen"-ként 1567. augusztus 17-én kapta Pozsonyban MIKSA királytól címeres levelét mint a győri püspökség és a pornói apátság prefektusa.

43 Ezek szerint tanult, „literátus" ember volt. Az említett GuARY-levéltár

44 megőrizte DEBSEFY Ferenc, királyi főpohárnok 1588. január elsején Lakompakon

45 kelt levelét, amelyet MESZIENY Benedeknek mint familiárisának írt. DERSFFY Ferenc neve a MESZLENY érdemeit felsoroló gyászkölteményben, a DERSFFY-féle várak gondos kezelése kapcsán többször is szerepel. A töredék első lapjának harmadik sorában verzálissal kiemelve olvasható a „HOLLOSI" név. Sajnos, miután hiányzik a vers eleje, így nem lehet tudni, hogy pontosan kiről és miért van itt szó, de a GuARY-levéltár egy 1591-ben kelt írásában SZILVÁGYI András tanújaként szerepel egy bizonyos HOLLÓSI Ferenc, így a kapcsolat a MESZLENY és a HOLLÓSI család között egyértelmű. Utoljára maradt NÁDASDY Ferenc, akinek a neve a nyomtatvány fennmaradt részében ugyan nem szerepel, de kapcsolata MESZLENY Benedekkel jól kitapogatható. Arról már a fentiekben is szó volt, hogy második felesége NÁDASDY-leány volt. Végrendeletének zárószakasza pedig így kezdődik: ..Végezetül könyörgök az én jóakaró, kegyelmes uraimnak, a tekintetes és nagyságos Nádasdy Ferenc uramnak és Dersffy Ferenc uramnak . . ." Tehát MESZLENY Benedeket nem csak DERSFFYhez, de NÁDASDYIIOZ is szoros hűbéri jellegű szálak fűzték. Ezek után nem csodálható, ha a róla szóló gyászköltemények annak a MANLiusnak műhelyében láttak nyomtatás formájában napvilágot, aki 1598-tól NÁDASDY Ferenc oltalma alá helyezte magát. Ezt megelőzően elhagyta a neki 1582-től megszakításokkal ugyan, de rendszeres támaszt nyújtó BATTHYÁNY családot, ül. annak kálvini irányába haladó udvari papját, BEYTHE Istvánt. NÁDASDY Ferenc a lutheri tanok hű követője volt, így ettől kezdve MANLIUS e szellemben íródott 41. A versből annyi kiolvasható, hogy hatvan éves korában hunyt el (Bib lap, 22. sor). 42. Megerősíteni látszik ezt az időmeghatározást az az 1593-ban kelt okmány, amelyet CHERNÉL Kálmán publikált (Kőszeg sz. kir. város jelene és múltja. II. köt. Szombathely 1878, 56. 1.). Ebben MESZLENY Benedek mint ötvenéves szerepel, így 1603-ban lehetett hatvanéves, amikor meghalt. (Vö. 41. jegyzet.) 43. NAGY Iván: Magyarország családai. Pótlékkötet. Pest 1868, 337. 1. — KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok. VII. köt. Bp. 1913, 172. 1. 44. 249. sz. 45. Ma a burgenlandi Lackenbach, amely mindössze négy kilométerre fekszik Sopronszentmártontól. 199