AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berczeliné Monori Erzsébet: A Színháztörténeti Tár díszlet- és jelmezterveiről

kában FÜLÖP Zoltán (1907—1975), aki 1928-tól állt az Operaház szolgálatában. Negyven évre visszatekintő pályájában FüLÖPnek is minden stílus és módszer végigpróbálására módja nyílt. Szellemi elődeiül ő is KÉMÉNDYt és MÁRKUSt vallja OLÁH Gusztáv mellett. Sok száz díszlete sokféle kísérlet nyomait mutatja. A realista képalkotásnak (Északiak, Falstaff, Hunyadi László) éppúgy mestere, mint a romantikusnak (Susanne titka, Lammermoori Lucia, Giselle); kemény, stilizáló rajzosság jegyei láthatók többek között a Lysistrate, Júlia szép leány tervein; néha kubisztikus elemek vannak képein (Furfangos diákok), máskor szűkszavú, de hatásos monumentalitás (Katyerina Izmailova, A kékszakállú herceg vára); WAGNER operáinál, korábbi éveiben, CRAIG hatását véljük felfedezni (Norma, Trisztán és Izolda, Rajna kincse). A dinamikus, drámai térkiképzés éppúgy sajátja (Igor herceg, Brankovics György), mint a villódzó fényjátékok adta látvány (Szent fáklya). VARGA Mátyás (1910—) hármójuk közül a legsokoldalúbban foglalkoztatott tervező. Prózához, operához, könnyűzenei műfajokhoz, filmhez, zárt színpadra és szabad térre egyaránt sokat tervezett. 1935-ben került a Nemzeti Színházhoz, majd 1941-ben Kolozsvárott lett a színház szcenikai vezetője. Tervei stílusban nagy változatosságot mutatnak. Stilizáló, folthatásokra épülő tervek (Leláncolt Prometheus) és aprólékos realitással kivitelezettek (Figaro házassága, Szómov és a többiek, Uri muri, Dózsa György) váltogatják egymást. A nők iskoláját pl. 1945-ben SERLIOIIOZ méltó elegáns részletességgel csinálta meg, 1953-ban pedig könnyed, derűt sugárzó, stilizáló modorban. Több mint 40 éve kezdte pályáját, de még ma is mindig megújulni tudó frisseséggel dolgozik. Az Operaháznak KÉMÉNDY után méltó utóda és jelmeztervezésben betetőzője lett MÁRK Tivadar (1908—). Az Iparművészeti Főiskola befejeztétől, 1924 óta, dolgozik az Operaháznál, ahol OLÁH Gusztáv és FÜLÖP Zoltán volt mestere, tanítója. Munkássága javát az opera köti le, de prózai darabokhoz is készített jelmezeket, mert izgatta a műfaj problémája. Tervei igazolják kísérleteinek sikerét. A III. Richárd, Báthory Zsigmond, Brankovics Györgyhöz készült tervek a stílusban való jártasságát, a Keszkenő, Nagyidai cigányok, Pozsonyi majális folklórismeretét, a Csizmás kandúr, Don Pasquále kitűnő humorát, dicséri — többek között. Újszerű feladatot jelentett számára — s ebben nemigen volt előde! — a modern, semleges, köznapi, esetleg rongyos ruha megtervezése, amit pl. a C'est la guerre-hen és az Peter Grimesben oldott meg kiválóan. 0 maga mondja és vallja: „Szép és látványos ruhát nem nehéz tervezni; a probléma akkor kezdődik, amikor kifejező és karakteres jelmezt kell színpadra állítanunk."

39 Tisztában van azzal, hogy a jelmeznek is van dramaturgiai szerepe, mely a díszlet egyszerűsödésével növekszik. A jó jelmez — mondja 1952-ben, a Bahcsiszeráji szökőkút bemutatója előtt — hangsúlyozza a kor stílusjegyeit úgy, hogy a lényegtelent, esetlegeset elhagyja, a lényeget is leegyszerűsítve, stilizálva adja. S valaminő módon magán viseli a mai jegyet, bármilyen történeti kort ábrázol is. íme, amit KÉMÉNDY Jenő „nem egészen dicstelenül kezde . . ."

40 Akikről a következő fejezetben szólunk, már egy újabb, negyedik generáció 39. GÁCH Mariann: Egy óra Márk Tivadarral. = Film—Színház—Muzsika. 4. évf. 1960. 26. sz. 8 — 9. 1. 40. BAUER Jenő: Portrévázlat Márk Tivadarról. = Művészet. 9. évf. 1968. 12. sz. 22. 1. 12 OSZK Évkönyve 1973 177