AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berczeliné Monori Erzsébet: A Színháztörténeti Tár díszlet- és jelmezterveiről

után), aki 1771-ben került a hercegi udvarhoz s 1773-tól már minden eszterházi operalibretto őt nevezi meg „decorateur"-ként. Vázlatkönyve 1780-ból való. 1955-ben vásároltuk LASZKA Géza díszletfestőtől, néhány más, értékes tervvel együtt. TKAVAGLIA 1798-ben ment nyugdíjba s Pozsonyba költözött. Számos díszlet, jelmez, kerti ünnepély, látványosság tervezése fűződik nevéhez. Tervei, ha gazdagon díszített, mozgalmas belső tereket ábrázolnak, az építész abszolút biztonságát s a barokk iskolán nevelkedett művész variációs készségét tanúsítják. De csinált számtalan egyszerű, polgári enteriőrt is. Ezek már a barokk utáni polgári klasszicizmus jegyeit mutatják. Újabban keletkezett feltevés szerint művei a QTJAGLIO család „legtehetségesebb" tagjának, Giorgionak müncheni díszletei után készült másolatok.

18 Való igaz: azzal nem dicsekedhetünk, hogy úttörő volt. De egy évszázados virágzást maga mögött hagyó, elmúlófélben levő stílusnak volt igen jó, hazai viszonylatban vezető szerepet játszó mestere. S kellett-e TEAVAGLiÁnak egyáltalán iitánoznia, másolnia bárkit is egy olyan korban, melynek közízlése telítve volt az unos-untig látott stílus variációival, amikor szinte már az sem elképzelhetetlen, hogy akinek némi rajzi készsége volt, tudott „barokk modorban" képet csinálni. Arról már nem is szólva, hogy az „utánzás", „másolás" milyen tartalmi változáson ment át az azóta eltelt kétszáz év alatt. — A másik eszterházi szcenikusról, Carl MATJRERról (175? —1843 után) ugyanezek a művészi képességek mondhatók el. 1802-ben került Kismartonba, ahonnan tíz évi szolgálat után ő is Pozsonyba távozott. Feltehető, hogy mindketten dolgoztak a pozsonyi Erdődy-színháznak is. Erre utal az a körülmény is, hogy a 76 darabot számláló gyűjtemény, amit a könyvtár 1947-ben vásárolt BEDŐ Rudolftól, az átvételi listán „a pozsonyi főúri színházak" összefoglaló címmel szerepelt s ez a cím nem BEDŐ Rudolftól származik, hanem valószínűleg ő is így kapta, „örökölte" az anyaggal együtt. HORÁNYI említett könyvében néhány díszletről bebizonyította (Varázsfuvola, Don Juan, Titus), hogy Eszterháza számára készült, de a többség identifikálása még hátra van.

18a MAURERnál a szakirodalom a bécsi Anton de PIÁN hatását mutatja ki.

19 Tájak, várak, hegyek ábrázolásában látványosságra törekszik, de az építészeti stílusok alkalmazásában bizonytalanság tapasztalható nála.

20 Az említett 76 darab terv az 1762—1843 közötti évekből származik. Igen szerencsés dolog, hogy Tárunk ezt a kb. hét évtizedet a hazai főúri színjátszás történetéből ilyen gazdag szcenikai anyaggal tudja dokumentálni. A hivatásos magyar színjátszás első évtizedei annál vérszegényebbek. Nemcsak azért, mert a Tárnak nincs e korszakból anyaga, hanem, mert eredeti ábrázolat mindezideig nem került elő. Amit az 1790—1837 közötti évekről tudunk, 18. DÉNES Tibor: Le décor de theatre en Hongrie. Munich, 1973. 30. 1. — NB.: A QTJAGLIO családnak 21 tagját tartja nyilván a THIEME — BECKER: Allgemeines Lexikon der bildenden Künste. Majdnem ugyanennyit az Enciclopedia dello septtacolo. Ha Giorgio a legtehetségesebb volt a családban, nem valószínű, hogy mind a két kiváló mű figyelmen kívül hagyja. Ha meg a felsoroltaknál jelentéktelenebb volt, akkor miért lett volna tehetségesebb, mint TRAVAGXIA, akinek a neve THiEME-BECKEKnél megtalálható. 18a. Barokk, klasszicista és romantikus díszlettervek Magyarországon. A katalógust öszszeállította: BELITSKA-SCHOLZ Hedvig-BERCZELi Károlyné. Bp. 1976. (Színháztörténeti füzetek 6.) 19. L. KORÁNYI és DÉNES Tibor i. m. 20. HORÁNYI Mátyás: Carl Maurer díszlettervei. Bp. 1957. (Színháztörténeti füzetek 8.) 2. 1. 167