AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

I. Az OSZK 1973-ban - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár 1973. évi működése

zetése az olvasói katalógusba párhuzamosan folyik, s a következő évben előreláthatólag szintén befejeződik. A rekonstrukciós munka befejeztével a Katalogizáló Osztály rekonstrukciós csoportja az év második felében rekatalogizálási csoporttá alakult át. Megtörtént az új munkaszervezet kialakítása, s ezzel megteremtették a feltételeit az 1974. év során meginduló nagyobb arányú rekatalogizáló munkának. Az új címleírási szabvánnyal kapcsolatos előkészületi munkák valamennyi könyvtárat érintik, de a hazai irodalmat teljességében feldolgozó nemzeti könyvtárat különösen. Ezért készítette el a Katalogizáló Osztály az új címleírási szabványtervezet részletes elemzését, összevetését az OSZK eddigi gyakorlatával. Az elkészült, példákkal illusztrált tanulmányt eljuttatták a Szabványbizottsághoz. Az új szabvány az elméleti problémákon kívül technikai problémákat is felvet: szövegei ugyanis lényegesen hosszabbak az eddigi címleírásokénál. A korlátozott terjedelmű adrema lemezek a hosszabb címleírásokat csak két levonaton reprodukálhatnák, ami a katalógusok óriási mértékű felduzzadásához vezetne. A Katalogizáló Osztály a Reprográfiai Főosztállyal együttműködve megkezdte a kísérleteket egy új, xerox-ofszet technikával történő cédulasokszorosítás bevezetésére. A könyvek szakkatalógusának rekonstrukciója személyzeti és egyéb nehézségek miatt vontatottan haladt. Mivel a kurrens munka területén a lemaradás megengedhetetlen, a tervhez képest mutatkozó lemaradás a rekonstrukcióban jelentkezett. A szakkatalógus jövője s általában a szakozás gyakorlatának problematikája foglalkoztatta a könyvtár vezetőségét; a tárgyban a Szakozó Osztály elméleti és gyakorlati vizsgálatokat, felméréseket végzett, melyeket a következő évben még folytatni kívánunk. A cikk-szakkatalógus évek óta húzódó ügye végre erőteljesebb lendületet vett. Szemben az 1972-es 9000 cédulával ebben az évben 50 000 cédulát osztottak be. Hírlapfeldolgozó Osztályon részleges munkaszervezési reformot hajtottak végre, amelynek eredménye a kurrens feldolgozás restancia nélküli biztosítása lett. A katalógusrekonstrukció kérdésében — elsősorban személyi változások miatt — nem sikerült előbbre lépni. Elkészült viszont a periodikafeldolgozás házi címleírási szabványtervezete. Könyvtárunk egyik súlyponti feladata, az eddig fel nem tárt (ill. kellően fel nem tárt) állományrészek feldolgozása kis mértékben, a rendelkezésre álló kapacitásnak megfelelően folyt. A Gyarapítási Osztály több száz olyan kötetet indított feldolgozásra, amelyek a müncheni katalógusban sem szerepeltek. Létszámproblémák miatt nem indulhattak meg a tervezett feltárási, ill. rekatalogizálási munkálatok a Kisnyomtatvány tárban és a Zeneműtárban. A Kézirattár fondfeldolgozása tartja az évi 15 000-es szintet (sőt a tervet túl is teljesítették), ez azonban a gyarapítás jelenlegi üteme mellett nem lesz elég a régi restancia feldolgozásához. Itt említjük meg, hogy dr. HARASZTHY Gyula és dr. FARAGÓ Lászlóné szerkesztésében megjelent a könyvtár katalógusait behatóan ismertető, közel 16 íves kiadvány, amely mind a könyvtárosok, mind a kutatók számára máris hasznos segédeszköznek bizonyult. 13