AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Kovács Ilona: Adatok az Országos Széchényi Könyvtár állománygyarapodásának alakulásához a két világháború között

A jelentések évről évre lehangoltabban adnak számot az állománygyarapítás lehetőségeinek problémáiról: „Könyvtárunk gyarapodása a már évek sora óta fennálló szűkös anyagi körülmények miatt úgyszólván csupán a kötelespéldányokból és az ajándékokból került ki. Örömmel tapasztaljuk a mind szélesebb körökben mutatkozó áldozatkészséget, amellyel a közönség ajándékaival gazdagítja könyvtárunkat. Nem hallgathatjuk el azonban ezúttal sem, hogy a javadalom csekély volta folytán könyvtárunk távolról sem tudja mindazt beszerezni, amire különösen a külföldi irodalomból múlhatatlanul szüksége volna, hogy mint országunk egyik legelső kultúrintézete, lépést tudjon tartani az idő és a kultúra kívánalmaival.' '

3 A vészharang kongatása indokolt, hiszen e tendencia természetes következményeként a könyvtár a hungarikumok és a legfontosabb külföldi tudományos irodalom beszerzését nemcsak hogy megfelelő arányban nem tudta biztosítani, de a beérkező könyvanyag összetételének alakítására sem volt kellő mértékben befolyása. Hogyan állapíthatók meg ennek az időszaknak a jellemzői és hogyan mérhetők le a korszak főbb tendenciái a részletek tükrében? Egy periódus gyarapítási politikájának rekonstruálására a legbiztosabb támpontot a korszak új szerzeményeinek több szempontú elemzése nyújtja. Vizsgálódásunk forrásául a könyvtár növedéknaplói szolgáltak. Választásunk az 1930—193l-es évekre estek, amelyekből megfelelő dokumentumanyag állt rendelkezésünkre. Elemzésünket két lényeges szempont vezette az ismert körülmények között: mit és hogyan, ül. honnan sikerült beszereznie a könyvtárnak a kötelespéldányokon kívül. A nyilvántartás adatai lehetővé tették ugyanis az ajándék, illetve a vétel útján állományba került anyag elkülönítését, továbbá ezen belül a hazai és a külföldi impresszummal rendelkező művek, valamint ez utóbbiak csoportjában a hungarikumok és nem hungarikumok leválasztását. A bejegyzések alapján meg tudtuk állapítani, hogy az egyes tételek milyen forrásból, magánszemélyektől vagy intézményektől, cégektől származtak-e? (L. az 1. és 2. számú mellékletet.) Mindkét év adatai szerint az ajándékba érkezett művek jóval meghaladták a vásárolt könyvek arányát: 1930-ban ajándékként 1764 mű és vételként 462 mű, 1931-ben ajándékként 2975 mű és vételként 260 mű került a könyvtár birtokába. Ez százalékban kifejezve azt jelenti, hogy a nem kötelespéldányként állományba került anyagnak mindössze 20,7, ill. 8%-át vette, tehát választotta igényeinek és szükségleteinek megfelelően a könyvtár. A kötelespéldány-szolgáltatáson kívül 1930-ban egyéb forrásból beérkezett 1926 műből összesen 941 volt hazai kiadvány, 1931-ben a 3335 műből összesen 1621, azaz 48,8, ül. 48,6%. Ezek jó része 88,8, ül. 82,5%-a ajándékként érkezett. Feltehetően így ezeknek nem kis hányada duplumként jelentkezett, más része azonban kiegészítette a meglevő állományt. Az, hogy a nem kötelespéldányként beszerzett hazai nyomtatványanyagnak ha nem is nagy részét, de kb. 15—20%-át vásárolta a könyvtár, bizonyítja, hogy 3. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtári Osztályainak állapotáról az 1930. évben. = Magyar Könyvszemle, 1931. 79. 1. 132