AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

szotta, valamint MIHALOVICH Ödönnel együtt SCHUBERT C-dúr, Wanderer-fantáziáját, saját kétzongorás átiratában." Idézzük a Fővárosi Lapok kritikusának beszámolóját LISZT fellépéséről, a SCHUBEET-féle Gyászinduló átiratának hatásáról: „Három negyed nyolckor lépett föl Liszt az emelvényre, a két zongora egyike mellé, mely nemzeti szín szalagos babérkoszorúkkal volt feldíszítve, jeléül, hogy a hangszer most oltár, melyen áldoznak. Az ősz Dante-fej alig emelkedett ki a gázfényes levegőben: rögtön kitört a taps és zajlott hosszú ideig, üdvözölve az ő nemes szívét, mely mindig szószegővé teszi, valahányszor ínségen, nyomoron kell segíteni. Mert nem akar, nem szeret nyilvánosan játszani; fogadja is, hogy nem fog többet, hanem mikor jajkiáltást hall: oda ül a zongorához, hogy zenéjének varázsával ő is enyhítsen a bajon. . .. O kezdte a hangversenyt, az alkalomhoz illő zenével, az ő kedves Schubertjének mélyen megható gyászindulójával. Volt-e és lesz-e valaki, ki e gyászindulót a zongorán így el tudta vagy tudja harangozni, orgonázni és énekelni? A komoly hangok e bámulatos tömörsége és élő kifejezése, e sajátos költészet, melybe egy érző lélek egész nemessége van öntve, ez eszményi felfogás, mely nem keresi a bravour fogásait, hanem kenetteljesen uralkodik és igéz, e szoliditás, a hangoknak e mintegy ércbe öntése csak oly bevégzett lángelme tulajdona lehet, ki művészetének nemcsak királya, hanem áldozó papja is. A taps, mely ilyenkor játékát követi, kevésbbó fejezi ki a hatás erejét, mint azok az egymásra ámulva néző arcok, melyek mind azt mosolyogják el: ,így csak ő tud!' "

10

° A hangverseny anyagi eredményéről LISZT a következőket írja WITTGENSTEIN hercegnőnek: „A szegedi koncert, múlt szerdán, sikerült — 6000 és még mintegy 100 Ft tiszta bevétel. Ügy látszik, hogy még mindig meglehetősen jól zongoráztam — ez még egyszer újra fog kezdődni, hogy végül 3 vagy 4 nap múlva Bécsben fejeződjék be."

101 (A bécsi hangversenyt, amelyre LISZT utal, ANDRÁSSY grófné kívánta megrendezni, ugyancsak az árvízkárosultak javára. A mester először ki akart térni a felkérés elől, végül azonban mégis elvállalta a közreműködést, s a hangversenyt ANDRÁssYék bécsi palotájában április 7-én nagy sikerrel meg is tartották.)

102 Hogy az OSZK-ban található Trauermarsch-jyéldányt LISZT kinek a számára látta el sajátkezű feljegyzésével, arra vonatkozólag nincs adatunk. Az sem kizárt, hogy saját példányára, emlékeztetőül írta rá a nevezetes hangverseny dátumát, bár ehhez a magyarázat kissé túl bőségesnek látszik. A provenienciával kapcsolatos néhány adat, mely magáról a kottáról olvasható le, nem nyújt ebben a vonatkozásban támpontot. A külső — kék színű — borító aljára a következő bélyegzőt nyomták: „POLLAK E. Antiquar-könyv-kereskedés Kecskemétiutcza 3. BUDAPEST." A Széchényi Könyvtár a kottát dr. MÁTÉKA Béla Lisztkutatótól vásárolta meg 1962-ben, aki apja, dr. MATYÉKA Károly gyűjteményéből örökölte azt. 99. A hangversenyműsort ismerteti LA MARA a Br. II. Nr. 244. kommentárjában, egy Otto LESSMANnak 1879. III. 23-án írt levél következő soraival kapcsolatosan: „Einliegendes Programm besagt Ihnen, dass trotz aller Müdigkeit, mein invalides Clavierspiel zur Abhülfe der Szégediner Nothleidenden noch in geringer Weise beiträgt." 100. Fővárosi Lapok. 1879, 348. 1. (III. 28-án). 101. «Le concert de Szegedin, Mercredi passé, a réussi — 6000 et quelques 100 fi. de recette nette. II parait que j'ai encore assez proprement joué du piano — ce sera encore ä recommencer pour en finir finalement, dans 3 ou 4 jours ä Vienne.» Br. VII. Nr. 237. 102. Br. VII. Nr. 236., 239., ill. Fővárosi Lapok. 1879, 396. 1. 121