AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

Miklós unokájától, Magyarország nádorától származik.

9 Ez az állításom helyesbítésre szorul. DRASKOVICH nádor ugyanis 1664-ben már nem élt, meghalt 1648ban. A szóban forgó bejegyzés nem tőle, hanem fiától DRASKOVICH IV. János (f1692) főudvarmestertől, tehát ISTVÁNFFY Miklós dédunokájától való.

10 Ez azonban mitsem változtat azon a következtetésemen, hogy ISTVÁNFFY kéziratos apparatus historicus&k (alighanem teljes egészében) a történetíró leányának, Évának és DRASKOVICH II. János horvát bánnak

11 (f 1614) a leszármazottai örökölték. Erre vall a kódexben előforduló 1826. évi nyomtatott ex-libris is, amely ISTVÁNFFY Éva hatodfokú egyenes leszármazottjára, DRASKOVIŐ Jankó grófra (1770—1856), a GAJ-féle illir nacionalista mozgalom egyik vezéralakjára utal.

12 Arról tanúskodik, hogy a zágrábi DRASKOViCH-palota családi könyvtára 1826-ban még őrizte ISTVÁNFFY Miklós történeti forrásgyűjteményének legalább egy részét. Ott voltak akkoriban még a budapesti kódexek is. DRASKOVIC" Jankóhoz kapcsolódik a harmadik (íz Htaonice Zagrabecke) possessor-be jegyzés is. Ez, a Zágrábban 1838-ban életrehívott első tudományos célzatú nemzeti könyvgyűjtemény (Narodna vagy Ilirska Citaonicának is nevezték) a grófnak köszönhette állománya nagy részét;

13 használatra átengedett könyvei és kéziratai közé tartozott ez a 185. sz. IsTVÁNFFY-kódex is. 1850-ben, amikor a Citaonica feloszlott, a kódex az egész DRASKOVIC-féle gyűjteménnyel együtt — most már mint ajándék — átkerült a néhány évvel előbb (1846-ban) megalakult Muzejska Knjiznicábei; innen pedig 1876-ban, amikor a Múzeumi Könyvtár beolvadt az új Egyetemi Könyvtárba, bizonyára az utóbbiba.

14 Hogy mióta van a Jugoslavenska Akademija levéltári gyűjteményében, azt nem tudtam megállapítani. 3. Tartalomjegyzék Ami a zágrábi IsTVÁNFFY-kódex tartalmát illeti, ezt a kötet külsején levő címirat (De bello Melitensi) ugyanúgy nem fejezi ki, miként az Országos Széchényi Könyvtár három kódexének külső felirata sem azokét. Ezek az inscriptiók tulajdonképpen csak a kötet tartalmának első tételére, a bevezető kútfő-darabra utalnak. Úgy látszik, a gyűjtő ISTVÁNFFY Miklósnak elég volt ennyi is, hogy világos legyen előtte, melyik kötetben mi rejlik. Mert ez a 185. sz. kódex, éppen úgy mint az ismert többi, nem csupán egyetlen nagyobb kútfőt zár magába, hanem különböző kisebb-nagyobb források egész sorát: államiratok, levelek, memorandumok, jelentések, sőt kéziratos, vagy nehezen hozzáférhető nyomtatott irodalmi művek részleges, vagy teljes másolatát is. Az egyes darabok között azonban itt is határozott belső tárgyi-kronologikus összefüggés állapítható meg. 9. BERLÁSZ, i. h. 230-231. 1. 10. NAGY Iván, i. m. III. 390., 393. 1. 11. Uo. 390., 392. 1. Enc. Jug. III. 80. p. SZINNYEI, i. m. II. 1077. h. 12. Enc. Jug. III. 81. p. SZINNYEI, i. m. II. 1078 — 1079. 1. MARGALITS Ede: Horvát történelmi repertórium. II. Bp. 1902. 733 — 734. 1. NAGY Iván, i. m. III. 390., 394. I. DitASKOViCH-családfája e részben hiányos; DRASKOVICH V. Ivan-János egyenes leszármazottjait (Josip Kazimirt, VIII. Ivan-Jánost és Jankót) nem mutatja ki. E hiányosságot Ivan FILIPOVIC kollégámnak, a zágrábi Arhiv Hrvatske levéltárnokának szíves tájékoztatása alapján tudtam áthidalni. 13. Enc. Jug. II. (Zagreb 1956.) 606. p. Hrvatska EnciklopedijalV. Zagreb 1942. 326. p. 14. Enc. Jug. VI. (Zagreb 1965.) 186. p. 218