AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban - Drucke in den Einbanddeckel von Manlius

kutatásokat is. Az ilyen komplex vizsgálódás ugyanakkor igen serkentően visszahathat a nyomdászattörténetre is, hiszen a számos új körülmény és adat jelentősen előbbre viszi a problémák tisztázását. Helyesnek, sőt szükségesnek látszik a fentiek után, hogy hazai nyomdáink történetének legrégibb korszakait fedő, nem ritkán rendkívül sűrű homályt, levéltári adatok hiányában, elsősorban könyvkötéseik felismerése és azt követően az ezekben fennmaradt nyomtatványok kibontása, majd meghatározása, végül pedig az ezekből levontható jogos következtetések útján kíséreljük meg eloszlatni. A nyomdákhoz kapcsolódó könyvkötői műhelyek ugyanis, amint ezt MANLIUS példája is jól bizonyítja, a kötéstáblák merevítéséhez nagymértékben saját makulatúráikat használták fel. Ez a gyakorlat Magyarországon a török hódoltság másfél évszázadára jellemző, így a most alkalmazott módszer ebben a korban használható. A régi könyvek tábláinak szétbontása természetesen a legnagyobb körültekintéssel, szakképzett restaurátorok igénybevételével végezhető csak. Nem szabad ugyanis az esetleges hozzáértésnélküli barbárkodással kárt okozni a régi kötésekben és az azokban meghúzódó dokumentumokban. Ha nincsenek meg a megfelelő feltételek a szakszerű kötésbontáshoz, akkor inkább halasszuk el ezt a munkát, hiszen a töredékek ott még további esztendőket is biztonságosan átvészelhetnek, ahol már évszázadokon keresztül fennmaradtak. Ha viszont a kötések felderítése és azoknak az egyes nyomdákhoz való tartozásának bizonyítása már megtörtént, a szakszerű bontás és visszakötés biztosítva van, amint ez MANLIUS esetében történt, úgy csak javasolni lehet az ilyen jellegű munkálatok elvégzését. Ismertetésünk ehhez jelentsen biztatást. Drucke in den Einbanddeckeln von Manlius G. BORSA Joannes MANLIUS war eine interessante Buchdruckergestalt am Ende des 16. Jahrhundertes in Mitteleuropa. Zwischen 1575 und 1580 lebte er in Laibach, in der Hauptstadt der damaligen Krain, und betätigte sich hauptsächlich im Dienste der slovenischen Protestanten. Unter dem Druck der immer stärker werdenden Gegenreformation übersiedelte er dann nach Ungarn, wo er vom Jahre 1582 bis zu seinem Tode im Jahre 1605 arbeitete. Unter der Obhut hochadeliger Patrone wechselte er hier öfters den Ort seiner Tätigkeit, aber mit Ausnahme von Varazdin in Kroatien blieb er meist in den westungarischen Komitaten Sopron (Ödenburg) und Vas (Eisenburg), auch dort mehr in den westlichen Gebieten, also in dem heutigen Burgenland (Österreich). Dem Verfasser gelang es vor einiger Zeit die Buchbindertätigkeit von MANLIUS zu erkennen und auf Grund der gebrauchten Stempeln sie zu beweisen. Diese seine Entdeckung publizierte er auch in dem vorigen Band dieses Jahrbuches. Mehr als zwei Duzend MANLius-Einbände wurden bisher identifiziert, zehn Stücke davon wurden jetzt planmässig und sachgemäss auseinandergenommen um das in diesen vorfindbare und diesen zur Stärkung gebrauchte Makulaturpapier untersuchen zu können. Dieser Artikel befasst sich mit so zum Vorschein geratenen Druckbruchstücken. Von diesen ist das Einzige, das nicht aus der Werkstatt von MANLIUS stammt, der Postillenband von BRENZ in kroatischer Sprache, der in 1568 zu Regensburg erschienen ist und der bis zur letzten Zeit für den ältesten protestantischen Druck in kroatischer Sprache gehalten wurde. 202