AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban

tók. Mert az 1641-re

66 és az 1642-re

67 megjelent kettőt már fametszet nélkül nyomták. Miért hiányoznak utóbb a fametszetek, egyértelművé teszi a sorozat együttes vizsgálata. A képek minősége láthatóan romlik. A fadúcok a hosszú évtizedek alatt a folytonos használat miatt szinte a felismerhetetlenségig lekoptak, végül tönkrementek. Amennyire egyértelműen megállapítható volt az 1604. évi naptár elöl hiányzó része, annyira problematikus a nyomtatvány második felének rekonstrukciója. A FAKKAS-féle sorozatban a most előkerülthöz időben legközelebb álló és teljes példányban fennmaradt 1611. esztendőre készült.

68 Ebben, majd az ezt követő összes többiben, a C-jelzésű füzet utolsó lapján a prognosztikon címlapja áll, és a D-, ill. E-jelzésűn pedig ennek szövege foglal helyet. Az 1604. évi naptárban a C-jelzésű füzet utolsó lapja üresen maradt, de ez még nem bizonyíték amellett, hogy MANLIUS e kiadványához nem készült volna prognosztikon. Elképzelhető ez a rész ugyanis külön címlap nélkül is, amikor is az rögtön az ajánlással a Djelzésű füzet elején kezdődött. E rész hossza a FARKAS-féle sorozatban az idők folyamán egyre rövidült. így az 1609. éviben

69 ez annak 16., E- jelzésű levelén sem fejeződött be, az 1611. éviben az egész prognosztikon csupán 12 levelet, az 1635. éviben

70 nyolc levelet, míg az 1641. éviben

71 már csak mindössze hat levelet tett ki. Ezek alapján arra lehet gondolni, hogy az 1604. évi kalendárium feltételezett prognosztikon ja a D- és E-jelzésű füzeteken túl talán az F-jelzésűbe is belenyúlt, ami legalább húsz levélnyi terjedelmet jelentene. Itt lehet megemlíteni azt a két kis, kb. 20 x 2 cm méretű papírcsíkot, ami a soproni naptársorozat 1604. évi és az első 1605. évi kötetének gerincleragasztasabol került ki. Mindkettő német nyelvű naptár töredéke, amelyeket a nyomdai kiállítás tanúsága szerint nem MANLIUS állított elő. Az első tizenhatodrét alakú és a címlevél, valamint a vele fejtől-fejtől összefüggő április eleji naptárt tartalmazó levélből származó keskeny csík. Ezt az 1598. évre szóló naptárt feltehetően a német birodalom területén állíthatták elő, amire a címlapon kerek foglalatban látható császári sasból lehet következtetni. A másik csík egy negyedrét alakú naptár augusztusi részéből származik. Ennél több a töredékből nem volt megállapítható. Visszatérve az 1604. esztendőre készült soproni naptárkötet táblájából kiáztatott nyomtatványtöredékekre, ebből hat üres papírlevélen kívül nem csupán a most említett 1598. évi német naptár egyetlen csíkja és az 1604. évre szóló magyar nyelvű MANLIUS-naptár, hanem nyolc további nyomtatott levélnyi töredék is előkerült; ezeknek mindegyike nyolcadrét alakú magyar nyelvű verses kiadvány két-két levélnyi részét képezte. Az azonos nyomdai kiállítás tanúsága szerint valamennyi MANLIUS műhelyében készült. A nyolc levélpár két kiadványból származik, az egyikből ötször, a másikból háromszor két levél maradt fenn. Az öt levélpár azonosítható volt a híres Eurialus és Lukrécia históriának MANLIUS által készített és eddig egyedül a sérült D-jelzésű ívében fennmaradt 66. RMK. I. 712. 67. Az Országos Széchényi Könyvtár Evkönyve. 1959. 182. 1. 68. RMK. I. 430. 69. Sztripszky I. 1864/71. 70. RMK. I. 641. 71. RMK. I. 712. 188