AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban

menta in evangelio instituta" stb.). Űrlap jellegére utal az alulról harmadik sor elején üresen maradt rész. Ezek után talán nem téves az a feltételezés, hogy ez esetleg lelkészavatás igazolására szolgáló űrlap volt. Ilyen nyomtatványok a 17—18. századból maradtak fenn, bár szövegük a most kibontott töredékkel nem mutat rokonságot

31

. Ez a MANLius-kiadvány utolsó sorában az 1582. római évszámot viseli, amelyet tollvonással utólag 1583-ra javítottak át. Miután az említett üresen maradt rész mindössze öt mm hosszú, biztonsággal nem állapítható meg, hogy vajon ez az űrlap ki volt-e töltve, vagy csak az évszámot igazították-e meg. A nyomtatványban található betűk mind alakban, mind méretben megegyeznek a MANLius-féle kiadványokból jól ismert típussal, amellyel például a fentiekben említett két FRANKOVics-féle kiadvány szövege is készült. Az 1582. év MANLIUS Magyarországra érkezésének esztendeje. Nyomdászunk az akkori Krajna fővárosából Laibachból (a mai Ljubljana) lutheránus meggyőződése miatt települt át hazánkba, ahol BATTHYÁNY Boldizsár németújvári udvarában talált otthonra néhány évre: éppen Varasdba történt áttelepüléséig. Ezen a vidéken akkor már közel egy évtizede nem működött nyomdász: HOFFHALTER Rudolf 1574-ig dolgozott a Muraközben. Feltételezhető, hogy MANLIUS megérkezése után megbízást kapott, talán éppen a németújvári protestánsok vezetőjétől, BEYTHE Istvántól ilyen űrlap elkészítésére. Ezek fennmaradt példányain az évszámot a következő esztendőben tollvonással „korszerűsítették". Talán ilyen formában vitte magával MANLIUS ennek az egyleveles űrlapnak megmaradt készletét Varasdra, ahol az űrlap vagy tartalma, vagy új kiadás megjelentetése miatt meghaladottá vált. Talán ezen a feltételezett módon került ez az eddig ismeretlen nyomtatvány 1587-ben MANLIUS kötészetében mint töredék a most szétbontott kötéstáblákba. A fenti latin nyelvű űrlapnál nem kevesebb kérdőjellel találkozik az ember a két délszláv nyelvű töredéknél. Ezek feltehetően összetartoztak: egy egyleveles, plakátszerű nyomtatvány egy részét alkotják. Az öt példányban előkerült rész „P" iniciáléval az élén (3. ábra) a bal oldalon, az egy példányos és,,0" iniciáléval kezdődő darab (4. ábra) pedig a jobb oldalon foglalt helyet, amint ezt az ívszegély cs a marginális szöveg elhelyezése bizonyítja. Az öntött cifrákból kialakított keret nem csak a külső széleken, hanem a kéthasábos szedés között is helyet kapott. Ha a nyomtatványok beosztása valóban ez volt, akkor a szedéstükör teljes szélessége kb. 26 cm lehetett. A fennmaradt részek mind alul, mind felül csonkák. A szöveghasábok szélessége 98—99 mm, amelyhez a külső oldalakon kb. 15 mm széles marginális csatlakozik. A töredékek mérete — az évszázadokon át menedéket nyújtó kötéstábláknak megfelelően — 96 x 156 mm, amelyen 21 sor szövege maradt meg részben vagy egészben. Az említett két iniciálé MANLIUS 27 x 27 mm méretű sorozatába tartozik, amelyet még Ljubljanából hozott magával.

32 így tehát e kiadványt is kétségtelenül MANLIUS állította elő, s ezt a nyomdai kiállításon kívül az is megerősíti, hogy az egyik darabból öt azonos példány került elő a nyomdász által kötött könyv táblájából. Az ismeretlen MANLius-nyomtatványt nyelvileg HADROVICS László volt szíves megvizsgálni, akinek értékes segítségéért ezen a helyen is köszönetet mon31. Magyar Könyvszemle. 1943. 363 — 367. 1. 32. SOLTÉSZNÉ, i. m. 117. 1. és LXXII. tábla 3 — 8. sz. — Ezen belül a „P" iniciálé a 8. számú. 176