AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Egy New York-i magyar folyóirat a második világháború idején

A történelmi erők ellen azonban hiába küzdenek. Amit ma én egy órán át mondtam el, Petőfi három sorba sűrítette. ,,A népek tengere" fel fog támadni, mert: „habár felül a gálya s alul a víznek árja, azért a víz az úr!" A folyóirat jelentős darabjai JÁszi Oszkár cikkei. Federációs tervek című tanulmányát a lap több folytatásban közölte. Az 1942-es júliusi számban A magyar egységfront kérdéséhez címmel ír az egységfront reakciós értelmezése ellen. A konklúzió: „teljes egység a háborús fronton és illedelmes vitatkozás a békefronton" — vagyis az egység ne adjon lehetőséget a düledező, régi Magyarország mentésére. A decemberi szám közli Emlékezés 1918 októberére, az 1943-as júliusi, Kormányunk terve a háború-utáni Németország számára című írását. A főmunkatársak sorába tartozó FÉNYES László tollából is több kitűnő írás található a lapban. FÉNYES 1918 októberében a Nemzeti Tanács tagja és a nemzetőrség kormánybiztosa, majd a Vörös Újság munkatársa volt. 1919-ben nyílt levélben tiltakozott a fehérterror ellen. Az ellenforradalmi kormány vád alá helyezte a TiszA-gyilkosságban való bűnrészesség címén. Kiszabadulása után sem szűnt meg üldözése, mert merész, igazságszerető cikkeit tovább írta a Népszavába. 1926-ban emigrált, s Bécsen, Csehszlovákián, Franciaországon át egyre tovább menekülve végül az Egyesült Államokban telepedett le. 1944-ben halt meg. A korabeli emigráns sajtó mint az egyik legkövetkezetesebb, legbátrabb magyar újságírót búcsúztatta. „. . . Minden cikke harc volt valami igazságtalanság, visszaélés, jogbitorlás ellen . .. Közmondásossá vált leleplező dühe, de sajtópöreinek és fogházbüntetéseinek száma is . . . Igazságérzete a gyöngékkel való szolidaritásra kényszerítette ..." (K. Havas Géza, Szabad Magyarország, Mexikó 1944. február 15.) „Büszke, bátor, olykor tekintet nélküli, függetlenségére és egyedüllétére féltékeny férfi volt. . . Fanatikusan hitt az egyéniség erejében és az eszmék döntő jelentőségében . . . Önfeláldozó hős volt, a gyengék és üldözöttek lovagi védője . . . a nagy szociális átalakulásokban a magvetők fontosabbak lehetnek, mint az aratók. Nem szabad a siker kultuszának behódolni. Marx szegényes emigráns szobájából nagyobb erők mozgatták meg a világot, mint számos diktátor fegyverrel őrzött rezidenciájából..." — mondotta JÁszi Oszkár 1944. április 16-án New Yorkban, a New School for Social Research dísztermében rendezett Fényes László emlékünnepélyen.

3 Két folytatásban jelent meg FÉNYES László tollából egy kitűnő, történeti témájú cikk A két Teleki-tragédia azonossága (július, szeptember). Az 1943-as évfolyam első számában Márciusi gondolatok címmel az öldöklés ellen ír, az ún. „sodródás" tévhitét támadja erős érvekkel. „Az elpusztult embermillióknak — írja — már semmi sem lehet vigasz, de hasznos lehet az élve maradtaknak annak felismerése, hogy a gonoszságon kívül a tudatlanság és a tehetetlenség, ezzel együtt járóan: a fikciókhoz való ragaszkodás az emberiségnek legnagyobb ellensége, katasztrófáinak okozója. Talán nem egészen ok nélkül való most hangsúlyozni ezt, amikor a gonoszság és a megszállott3. JÁszi Oszkár: Fényes László emlékezete. 1871 — 1944. = Huszadik Század. Budapest 1948. l.sz. 1-15. 1. 414