AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

és megláttam Reuter vastagbetűs táviratát az új magyar minisztérium listájával, alig hittem el, hogy április 8-a van és nem elseje. Ki szeretném jelenteni, hogy a válságnak ez a rendkívüli megoldása kiemelkedő igazolása azoknak a nézeteknek, amiket ön mindvégig hangoztatott. Annál is melegebben gratulálok, mivel nekem időnként kételyeim voltak irányvonalával kapcsolatban."

135 * Általánosan elfogadott, hogy az 1904—06-os politikai válság alapjaiban rendítette meg a dualista rendszert, felszínre hozta a század elejei Magyarország lappangó társadalmi, gazdasági és politikai feszültségeit, véget vetett a Szabadelvű Párt által képviselt stabilitásnak. A Monarchia ekkor még általánosan vallott európai fontosságából fakadt, hogy a válságot a világsajtó, élén a Timesszal, olyan részletesen követte. Az alapvető állásfoglalás is adott volt. A vitatott kérdések (a házszabály-módosítás, a vezényleti nyelv, a gazdasági különválás, sőt a választójog is) ugyan érdekes kommentárokat váltottak ki a belső kérdésekben szívesen elmélyedő bécsi tudósító részéről, de ő is, lapja pedig még inkább, kész volt támogatni minden olyan platformot, aminek alapján a két fél hajlandó megegyezni, csak mielőbb álljon helyre a Monarchia stabilitása. Az 1905—06-os külpolitikai helyzetben, a szembenálló szövetségi rendszerek kialakulása előtt, az osztrák—magyar—német viszony korántsem felhőtlen időszakában, NagyBritannia számára igen fontos volt a Hármasszövetség egyik tagjával fenntartott jó viszony, márpedig a válság csökkentette Ausztria—Magyarország nemzetközi értókét. Bár a válság alatti kommentárokat, különösen pedig a Times vezércikkeit mindvégig a magyarok iránt érzett rokonszenv erőteljes hangoztatása jellemezte, a magyar politikusok jó politikai érzékéről vallott angol felfogást alaposan megváltoztatta a válság, emellett ráirányította a figyelmet a magyarországi belső viszonyok számos olyan elemére, amelyek máskülönben még sokáig észrevétlenek maradtak volna. Lelepleződött a koalíció sovinizmusa és felelőtlensége, kiderült, mennyire elmaradt a választójog az európai fejlődéstől, felszínre került a sok társadalmi feszültség és a szocializmus ezzel kapcsolatos térhódítása, kiéleződött a nemzetiségi kérdés, s fény derült FERENC JÓZSEF alkotmányosnak kikiáltott monarchiájának számos abszolutisztikus korlátjára. STEEDnek a Monarchiával, s ezen belül a magyarokkal kapcsolatos nézetei a válság alatt, annak következtében, nagy átalakuláson mentek keresztül. Egyre jobban kezdte látni, hogy a magyar uralkodó osztályok már nem képesek betölteni a Monarchián belül azt a stabilizáló és egyben liberalizáló funkciót, amit 1867-ben kaptak és amihez a nagyhatalmak mintegy nemzetközi mandátumot adtak. A magyarországi magyar hegemóniát mind kevésbé látta kívánatosnak, bár e kérdésben a végső fordulatot csak a későbbi években tette meg. Bizonyos azonban, hogy szubjektív érzelmeit erősen megterhelték a tapasztaltak és azok a sajtótámadások, amiket kommentárjai a magyarországi lapokban kiváltottak. Talán valamennyi angol kortársa közül elsőnek — és mindenesetre a legalaposabb tárgyi ismeretek birtokában — lépett STEED arra az útra, ahol röviddel később SETON-WATSON és mind többen követték: a liberális Magyarország iránti szimpátia fokozatos megszűnésének és a nemzetiségek felkarolásának útjára. 135. CHIROL levele STEEDhez, 1905. ápr. 12. PHS Papers 407