AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

megfontolásnál előbbre való, ezért a lap állásfoglalásait továbbra is ,,az osztrák—magyar nézőpont" fogja vezérelni.

127 Ehhez a nézőponthoz még mindig TISZA István állt a legközelebb, akinek belvárosi választóihoz március 8-án intézett nyílt levelét STEED mint „a koalíció és a FEJÉRVÁRY-kormány mélyenszántó kritikáját" üdvözölte, és csak azt sajnálta, hogy terjedelmi okokból még csak összefoglalva sem tudja ismertetni ,,a magyar liberális ügy kitűnő védőbeszédet".

128 A koalíció által oly gyakran hangoztatott 48-as párhuzam cáfolataként STEED idézte ,,egy elismert társadalmi helyzetű és gazdag poltikai tapasztalatokkal rendelkező magyar barátja" levelét, akinek az apja részt vett a szabadságharcban és utána emigrált. „Nincs az a Polonyi, nincs az az Andrássy, nincs az az Apponyi — ez a veszedelmes fecsegő —, aki 1906-ot egy új 1848—49-cé tudná hamisítani. 1848-ban az osztrákok mindenünket el akarták venni, még a parasztoknak adott földet is, de 1906-ban csak a nemzet egy része haragszik, mert nem kapta meg azt, amit egy kétes jogcím alapján kért. 1848-ban idealizmus uralkodott és nagy reményket fűztek a parlamenti szabadsághoz. 1906-ban a parlament olyan gépezetnek bizonyult, amire alaposan ráfér a javítás, de az embereket az anyagi érdekek és a takarékpénztárak eleve jobban érdeklik."

129 A szembeállítás némileg romantikus, de negyvennyolc 1905—06-os parodistái pont a kettő hasonlóságáról szerették volna a világot meggyőzni: APPONYI Franciaországba ós Angliába, KOSSUTH Olaszországba készült. Tervük azonban nem aggasztotta STEEDet, minthogy a FEJÉRVÁRY-kormány legutóbbi intézkedései ugyan általános tiltakozást váltanának ki, „ha a koalíció magatartásával nem fosztotta volna meg önmagát minden pártatlan megfigyelő szimpátiájától".

130 Joggal írta április 6-án STEED, hogy ,,a magyarok minden politikai megnyilvánulásukban dramatikusak", a koalíció és a király megegyezése hirtelen és váratlan volt. Április 7-én a Times külföldi hírei között első helyen közölte: „Megoldódott a magyarországi válság." A tudósítás az események részletes ismertetése után rögtön szembeszállt azokkal az osztrák klerikális lapokkal, amelyek a koalíció kapitulációjáról írtak, s a megegyezést FEJÉRVARY és KOSSUTH részéről egyaránt sikernek minősítette, míg a fő érdemet KRiSTÓFFYnak tulajdonította, aki „friss levegőt bocsátott be a poshadt alkotmányjogi viszályba".

131 STEED azonban elsősorban önmagának gratulált. Külön cím alatt foglalkozott a külföldi sajtónak a magyar válságban tanúsított magatartásával. Dicsérte azt a pártatlan magatartást, amit — élükön a brit sajtóval (s mint bizonyára gondolta, elsősorban a Timesszal) — a sok érzelmi töltést hordozó krízis alatt meg tudtak őrizni, „a kettős monarchia mint az európai egyensúly és béke elemé"-nek a fenntartásából indulva ki. E magatartástól nem tudták eltéríteni őket „azok a néha tájékozatlanságból, néha félrevezetésből fakadó, időnként pedig egyenesen körmönfont kísérletek, amelyek a valódi kérdések elhomályosításával minden leleplező állítást ,Bécs' befolyásának próbáltak feltüntetni". Ennek köszönhető, hogy „a brit közvélemény szinte egyetlen komoly orgánuma sem tanúsított szentimentális okokból igazságtalan magatartást, így Anglia most abban a helyzetben van, 127. TT, 1906. márc. 5. 9. 1. 128. TT, 1906. márc. 10. 8. 1. 129. TT, 1906. márc. 19. 5. 1. 130. TT, 1906. márc. 23. 5. 1. 131. TT, 1906. ápr. 7. 7. 1. 405