AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

soknemzetiségű Magyarország végét látta.

108 De ugyanezért tartotta „hazárd kísérlet"-nek a másik oldal lépését, a FEJÉRVÁRY-kabinet október 16-i újbóli kinevezését is.

109 A következő hetekben is folytatódó részletes tudósításokban STEED két megoldási lehetőséget látott nyitva: vagy a 67-es dualizmus fenntartása szélesebb választójoggal és szociális törvényhozással (a FEJÉRVÁRY-kormány programja), vagy a magyar függetlenséget jobban hangsúlyozó új viszony Ausztriával, vállalva ennek pénzügyi terheit — tehát a koalíció kiegyezése az uralkodóval.

110 Rámutatott, hogy FEJÉRVÁRY programja mennyire nehéz helyzetbe hozta a koalíciót. „Azok a politikusok, akik a nemzet igazi képviselőinek nevezik magukat, nem vethetik el az általános választójogot, az ingyenes oktatást, a katonai engedményeket, a progresszív jövedelemadót mint nemzetellenes, alkotmányellenes, ,osztrák' elgondolást."

111 Látható módon STEEDet is megragadta az új kormányprogram, ami „új korszakot jelent Magyarország politikai történetében", mert a kormányelnök személyétől és sorsától függetlenül „demokratikus impulzust" ad. Az oroszországi események (az általános sztrájk nyomán alkotmányt adó cári ukáz) magyarországi hatását is észrevette: „ezek csak erősíthetik az ebben az országban fújó friss szeleket".

112 Magával a kormánnyal szemben azonban STEED kezdettől fogva szkeptikus volt, s amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy FEJÉRVÁRYék „törvényes" eszközökkel képtelenek a válság megoldására, figyelmeztetett az erőszakos eljárás, az abszolutizmus következményeire.

113 FEJÉRVÁRY kudarcában nagy része volt a szabadelvű képviselőktől várt támogatás elmaradásának, minthogy a választójogi program miatt TISZA hatására a párt élesen szembefordult a kormánnyal, majd a megyei ,,ellenállás"-ban is bizonyos együttműködést tanúsított a koalícióval. Érdekes, hogy STEED mégsem bírálta TiszÁt egy szóval sem. Ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a koalícióval kezdettől fogva szembenálló, a szociáldemokrata mozgalmat polgári osztály helyzeténél fogva ellenző, FEJÉRVÁRYt pedig rokonszenves programja ellenére is kudarcra ítéltnek tekintő angol tudósító számára az egyetlen elfogadható magyarországi politikai erőt TISZA és pártja jelentette (a nemzetiségekkel való együttműködés gondolata ekkor még csak éppen felmerült benne), így a velük való nyílt szakítás teljesen elszigetelte volna, sőt magyar barátaival való kapcsolatait is érintette volna. Mégis az összes 67-esre, így TiszÁra is vonatkozott, amikor a SZÉLL Kálmán személyével kapcsolatos kombinációk alkalmából azért dicsérte SzÉLLt („a legközelebb áll Deák tradícióihoz"), mert „amikor más szóba jöhető deákisták meglepő hajlandóságot mutattak a veszekedésre és a fanatizmusra, ő távolmaradt a viszálytól és a válság egyetlen pontján sem kompromittálta magát".

114 A parlament december 19-i újabb elnapolására STEED ismét Budapestre ment, majd megújuló erővel biztatta a koalíciót a kormány vállalásra, tehát az engedményekre. Ösztönzésül beszámolt egy „Magyarországgal határos balkáni 108. TT, 1905. okt. 13. 3. 1. — ,,a külföldi közvélemény mást nem tehet, mint figyel és sajnálkozik". 109. TT, 1905. okt. 17. 5. 1. 110. TT, 1905. okt. 28.4.1. 111. TT, 1905. okt. 31. 5.1. 112. TT, 1905. nov. 2. 3. 1. 113. TT, 1905. dec. 1. 5. 1., dec. 4. 5. 1. 114. TT, 1905. dec. 4. 5. 1. 26 OSZK Évkönyv 1972 401