AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

gesztve — vezércikkben szólította fel a koalíciót a kompromisszumra, az utolsó szalmaszál megragadására.

91 A két fél azonban kölcsönösen félreértette a helyzetet ós a másik oldal kapitulációjára számított. Az „ötperces audiencia" kudarcáról a lap vezető helyen, a külföldi hírek élén számolt be. Elfogadja, hogy a király ultimátuma talán túlságosan szókimondó volt, de megérti, hogy az uralkodó türelme végét járja, miután a magyarok messze eltávolodtak DEÁKtól és ANDBÁssYtól, „akik tudták, hogy az 1867-es paktum a poroszok sadowai győzelme nélkül sosem lett volna olyan kedvező a magyarokra nézve, s akik nem szűntek meg figyelmeztetni honfitársaikat, maradjanak hűek az egyezmény betűjéhez . . ." STEED végkövetkeztetése ismét csak az, hogy át kell alakítani a Monarchia két országa közötti viszonyt,

92 de Sadowára tett utalása azt jelzi, hogy az átalakítást már nem olyan egyértelműen a magyar követelések alapján képzeli el, mint pár héttel korábban. Ugyanebben a számban a vezércikk a koalíciót elsősorban az uralkodóval való „makacs szembeszállásáért" marasztalja el. Pedig FERENC JÓZSEF „talán az egész kérdést világosabban látja, mint bármely bécsi vagy budapest politikus". A Times az uralkodó országok fölötti szerepének hangsúlyozásával ismét a Birodalom egységéért emelt szót, de célzott arra a lehetőségre is, hogy egy megnagyobbodott választóközönség már nem bizonyos, hogy követni fogja Apponyit.

93 STEEDet a király szeptember 23-i álláspontja egyáltalában nem lepte meg, s csak örült, hogy a koalíciónak a király „megpuhításával" kapcsolatos illúziói most szertefoszlottak,

94 de a magyarországi általános felhördüléssel kapcsolatban komoly figyelmeztetéshez folyamodott. „A magyaroknak jóval több ellenségük van, mint gondolják. Habár bizonyos tekintetben nagyszerűek és szeretetreméltók, van bennük valami, ami könnyen megsérti a velük kapcsolatba kerülő más népek érzékenységét. Ausztria—Magyarország többi népe között nincsenek barátaik, és Európában Anglián, Olaszországon és talán Franciaországon kívül kevesen rokonszenveznek velük."

95 A külföld a vezetők hibáit vagy bűneit a legtöbbszöt áthárítja az egész nemzetre, s még inkább elmondható ez, ha a nemzet jelentős része — félrevezetve bár, de követi a vezetőket. STEED kritikájának éle azonban egyelőre csak a dualizmus ellenfeleire, a perszonáluniót követelőkre irányult. Az angol újságíró meglehetősen jól látta, milyen ellentmondás rejlik e tábor látszólagos radikalizmusa, demokratizmusa és tényleges konzervativizmusa, sőt esetenként jobboldali radikalizmusa között, de a tényleges radikalizmus erőit a szeme előtt lezajlott szeptember 15-i nagy tüntetés ellenére sem akarta elfogadni. A Times szerkesztőségének véleménye egy nem lényegtelen árnyalatban továbbra is eltért tudósítójáétól, amint ez a szeptember 28-i vezércikkben is megmutatkozott. „Mi angolok büszkék vagyunk arra, hogy a magyar nemzet legjobb és legrégibb barátai közé számláljuk magunkat, s ezért örömmel figyeltük, hogyan nőtt befolyásuk a kettős monarchiában. Az 1867-es paktum óta mind nagyobb szerepet vittek Auszria—Magyarország ügyeiben, sőt ha különbséget kell tennünk a császár —király két 91. TT, 1905. szept. 22. 7. 1. 92. TT, 1905. szept. 25. 3. 1. 93. TT, 1905. szept. 25. 7. 1. 94. TT, 1905. szept. 26. 3. 1. 95. TT, 1905. szept. 27. 3. 1. 395