AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Keresztury Dezső: Az önálló magyar opera- és balettszcenika kialakulása

Bánffy Miklós díszletterve ismeretlen operához. 1920 körül — úgy látszik — ők tették meg a gyakorlatban is a döntő lépéseket. A színpadi látvány rendkívüli jelentőségét a színpadra vitt mű drámai hatásának fokozásában, teljessé tételében, mindketten világosan látták. De ők fogadtatták el a közönséggel is a színpad terét hangsúlyozó, a néző képzeletét a színpadi történésre összpontosító, tehát öncélú pompájáról lemondó, stilizált díszleteket; pontosabban: a színpadtér újfajta berendezésének hatásosságát. Sajnos BÁNFFY színpad- és jelmezterveinek nagy része is lappang; ez irányú munkássága jóformán teljesen feltáratlan. HEVESI Sándor pedig a színpadi képzőművészet gyakorlatában csupán elméletileg tájékozott rendező volt — számos idevágó cikkét ismerjük — színpadtér-alakító elgondolásait tehát csak oly mértékben tudta megvalósítani, amilyen mértékben megfelelő, szándékát, elképzeléseit kivitelezni képes művészekkel működhetett együtt. BÁNFFYval közösen létrehozott színpadi művei közül különösen az Aida, a Varázsfuvola, a Szöktetés a szerályból, az Oberon, meg a Hoffmann meséi lettek híressé. Később a Nemzeti Színház igazgatójaként, ő adott méltó s fejlődését nagymértékben elősegítő feladatokat OLÁH Gusztávnak. Közben azonban lejátszódott az első világháború. Ennek földrengésében szétomlott az Osztrák—Magyar Monarchia. A romokból egy történelmi területeinek kétharmad részét elveszített Magyarország került ki, teljes erkölcsi, politikai és anyagi csődben. A háborút befejező forradalmat és a régi területekért harcba szálló Tanácsköztársaságot egy különféle alakváltozásokon áthaladó, nagyon is ellentmondásos, kérdéses, végül is lényegében konzervatív, ellenforradalmi restauráció váltotta fel. Érthető, hogy az Operaház is egyik válságból a másikba 23 OSZK Évkönyv 1972 35a