AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Organum a nagy közönségért". (A Vasárnapi Újság a Bach-korszak

nem kiáltó szó, hanem viszhang, nem pusztító, hanem hódító (...) azon út, mellyre léptünk már eddig is örvendetes eredményekhez vezetett és erősen reményleni engedi azt, hogy a nagyobb tehetségek, magasabb irányok és komolyabb célok kellő fogékonyságra találjanak ismét s számukra a működési tér biztosítassék."

26 Ha a Familien-Blatterek érdeméül azt tudja be a sajtótörténet, hogy a polgári családból „önképzőkört" csinálva, megvetették mintegy a művelődés alapsejtjét, akkor a Vasárnapi Újság érdemei ezen minőségileg-mennyiségileg túlmutatnak. Azt persze túlzás volna állítani: egy nemzetet vont működése hatósugarába ; az viszont tény, hogy nagyobb olvasóközönsége eddig Magyarországon lapnak nem akadt. Nem elégedett meg azzal, hogy sokfelé ágazó, múltat, jelent, jövőt látkörébe vonó közleményeit, a társadalom- és természettudomány új eredményeit a nemzet minél szélesebb rétegeihez eljuttassa. Fáradhatatlannak bizonyult olvasói aktivizálásában, az új tehetségek felkutatásában és a napirenden levő problémák kollektív megoldására ösztökélő kísérleteiben is. Ezt a célt szolgálták a legkülönbözőbb tárgykörből időről időre kitűzött pályázatai és az ország különféle vidékeiről toborzott levelezői, külső munkatársai. Méltán állíthatta lapjáról a szerkesztő: „Egy kis ismeretterjesztő akadémiává nőtte ki magát a ,Vasárnapi Újság', mellynek nagy számban vannak az ő levelező és rendes, az ő tiszteletbeli és igazgató tagjai."

27 Állandóbb és szélesebb körű munkatársi gárdát tudott maga köré tömöríteni, mint az előtte működött ismeretterjesztő lapok. Jól eltalált hangja mellett, ez sikerének másik titka. Hetilap jellegénél fogva változatosabb, színvonalasabb tartalmat nyújthatott olvasóinak naponként megjelenő társainál. Nemzeti műveltségünk vetületeként társadalomtudományi közleményei többnyire jobbak voltak a természettudományiaknál. * Korábban említettük: a Vasárnapi Újság első száma 1854. márc. 5-én jelent meg. GYULAI már 1853. nov. 15-én írt levelében hírt ad felőle ÁRANYnak, nem titkolván, hogy nem sokat vár az új kísérlettől. A budai Helytartóság 1854. febr. 7-én engedélyezi a Vasárnapi Újság működését. A lapok 1854 februárjában adnak hírt jövendő indulásáról. A Pesti Napló még „vasárnapi lapok"-ként emlegeti, írván: „E kis hetilap a nép számára szerkesztetik s felette olcsó áránál fogva igen nagy közönségre számít, mint halljuk félévre 1 pft leend."

28 Az új lap hetenként egyszer, nagy negyedrétű íven jelenik meg, célja, „hogy a fővárossal rendezett közlekedésben levő vidékeken már vasárnap olvasható legyen".

29 Pesten négy hónapra 40 krajcár, tíz hónapra 1 forint 40 krajcár volt előfizetési díja, postán szállítva 1 forint, illetve 2 forint 24 krajcár. A siker minden várakozást felülmúlt. „1854. március első vasárnapján, induláskor — PÁKiitól tudjuk — harminc egynéhányra ment az előfizetők szá26. Olvasóinkhoz. = Vasárnapi Újság. 1857. dec. 27., 52. sz. 27. PÁKH Albert: A Vasárnapi Újság olvasóihoz. = Vasárnapi Újság. 1859. dec. 25., 52. sz. 28. Pesti Napló. 1854. febr. 19., 1184. sz. 29. Vasárnapi Újság. 1854. márc. 12., 2. sz. 30. Az új év kezdetével. — Vasárnapi Újság. 1857. jan. 4. 1. sz. 338