AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Organum a nagy közönségért". (A Vasárnapi Újság a Bach-korszak

— teszi hozzá a levélíró — csak méltányos és becsülendőnek tartom, mert nyíltan mutatja, hogy ösmeretek és mívelődés után vágyik (. . .)"

3 ,,Mi úgy találjuk — állapítja meg a PÁKH szerkesztette Szépirodalmi Lapok kritikusa —, hogy a ,Falusi esték'-ben a hang — ez alatt nem a nyelvet értjük — nincsen mindenütt eléggé eltalálva. Bizonyos aristocratikus leereszkedő színezet vonul el rajta, hasonló némi tekintetben ahhoz, mellyel a hajdani teens úr a tudatlan és önérzet nélküli paraszttal enyelegni méltóztatott."

4 * Az ötvenes évek sajtójának — s itt nem a politikai sajtóról van elsősorban szó — egyik legfontosabb, az irodaloméval egybevágó feladata: olvasóközönséget teremteni a magyar irodalom, a nemzeti művelődés számára. Kötelessége volt pedig annál is inkább, mert a kor legjobbjai — SŐTÉR István szavait idézzük — a művelődésben látták „a nemzeti fennmaradás egyedül megmaradt biztosítékát".;

5 Ám a kortársak szerint — GYULAI szól róla — „mindennél szomorúbb volt az a körülmény, hogy a nagy közönség nem támogatta az irodalmat azzal a részvéttel, amely 1848-ig folyvást emelkedőben volt. A míveltebb közönség fogyni kezdett, inkább a bécsi lapokra fizetett elő, mint a magyarokra, melyekről azt hitte, hogy nem írhatnak olyan szabadon".

6 „Azonban — adjuk át ismét GYULAinak a szót — ha fogyni is kezdett a régi közönség, egy új kezdette pótolni helyét a társadalom alsóbb osztályaiból, amely a forradalom alatt megszokta az olvasást s érdeklődni kezdett az irodalom iránt. Minden oly vállalat, amely e közönséget tartotta szem előtt nagy részvétnek örvendett."

7 Következéskép tehát egy, a fentieket kielégítően megoldani kívánó orgánumnak a nemzet minél szélesebb rétegei számára kell fogalmaznia mondanivalóját, anélkül azonban, hogy mindez a színvonal rovására menne. „Néplapnak" kell lennie a szó legjobb értelmében. A külföldi példák és az ötvenes évek vegetáló „irodalmi divatlapjai" még egy tanulsággal kellett, hogy szolgáljanak a leendő szerkesztőnek: csak az a lap számíthat sikerre, amely tartalmában helyesen elegyíti a szépirodalmat az ismeretterjesztéssel, tehát vegyes tartalmú lesz. „A szépirodalmi lapok fogynak — állapítja meg a Budapesti Viszhang »újdondásza« — már tulajdonkép csak kettő van a Hölgyfutár és a Délibáb. De annál több az ismeretterjesztő lap. Ez a kor szelleme."

8 Európa-szerte virágkorát éri a tudomány-népszerűsítés! Az eljövendő orgánumnak ebből következően „enciklopédikus néplapnak" kell lennie — a kortársak terminológiájával élve. Idehaza az évtized eleje óta — jórészt külföldi ihletésre — már folynak ilyen irányú kísérletek. A „néplapokról" már szóltunk. 1852-ben megjelenik az első „enciklopédikus" lap is, a SZILÁGYI Virgil szerkesztette Értesítő, amely később a 3. Vasárnapi Újság. 1854. márc. 26., 4. sz. Tárogató. 4. Szépirodalmi Lapok. 1853. jún. 30., 52. sz. Újdonságok. 5. Nemzet és haladás. Bp. 1963. 106. 1. 6. A Vasárnapi Újság XXV. évfordulóján. = Emlékbeszédek. 2. k. Bp. 1902. 51. 1. 7. Uo. 51.1. 8. Budapesti Viszhang. 1856. ápr. 3., 14. sz. Budapesti hírcsengettyű. 331