AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Organum a nagy közönségért". (A Vasárnapi Újság a Bach-korszak

nyok népszerűsítésével, az ismeretek, a műveltség terjesztésével kívántak olvasóikra hatni; ébrentartani ezáltal nemzeti öntudatukat, fejleszteni politikai ellenálló -képességüket. A néphez szólás jelentőségét a reakció is korán felismeri. „Néplapjai" elsősorban a bukás után, de már azt megelőzőleg is, sorompóba szállnak a progresszió ellenében. Az 1848-ban létrehívott Katholikus Néplap két esztendővel később őszintén meg is írja:,,A társulat a [Jó és olcsó könyvkiadó társulat, a Szent István Társulat előde] nem tűzte ki magának feladatul a néplapok kiadását is; de az 1848-diki évben felmerült viszonyok, különösen pedig a másfelől síkra kelt néplapok szükségessé tevék, hogy a társulat a ,Kath. Néplap' megindítása által jótékonyan hasson azon néposztályokra, mellynek felizgatását az akkori népies újságok olly irányban vették célba, melly a magyar kath. nép vallásosságára s erkölcsösségére is kártékony hatású vala".

1 ,,Az érzelmek jó útra vezetése, az új törvények üdvös vótá"-nak „kitüntetése" a célja az 1850. júl. 7-én, szerkesztője feltüntetése nélkül napvilágot látott, mindössze egyetlen számot megért Polgár és Gazdabarátnak, amely alcímében még működésének irányát is pontosan megjelöli: „vasárnapi lapok a' polgár és gazda oktatására, a' vallásos érzelem megerősítésére és a közös állodalmi érdek előmozdítására". S ez a szándék indítja útjára a Kolozsvári Lap mellékleteként, MAKOLDI Sándor szerkesztésében 1850. jan. 6-án megjelent Népbarátot is. (26. száma „előfizető hiányra" hivatkozva jelenti be megszűnését.) E kérészéletű vállalkozások — a plébánosok, magas rangú egyházi és világi személyiségek által 1872-ig kitartott Katholikus Néplapot is közéjük számítva — természetesen minden vonatkozásban hatástalanok maradnak. Legföljebb a kiábrándult kortárs konzekvenciáját hagyják maguk után: „Annyi bizonyos, hogy majd minden párt, még gyűlölőit sem véve ki, szeretné magáévá tenni a népet, azon philantropicus okból, hogy kellő alkalommal felhasználhassa erejét, és aztán — azért vagy magáért —, de mindenesetre rajta uralkodhassék: emiatt olyan féltékenyek aztán a nép iránt, netán elkapja más orruk elől a koncot."

2 Nem viszik előbbre a „néplapok" ügyét VAS Gereben forradalom utáni próbálkozásai, A Falu Könyve (1851) és a Falusi Esték (1853—54) sem. Az utóbbinak ugyan néhány száma — a hírek szerint — tízezer példányban jelenik meg. Színvonaluk alacsonyságával azonban az értők méltatlankodása mellett még a frissen betűre kapottak rosszallását is magukra vonták. Közleményeiket olvasva akaratlanul is a Vasárnapi Újság egyik vidéki levelezőjének sorai jutnak eszünkbe: „nyíltan meg kell önnek mondanom, hogy legalább a vidékünkbeli népnek olvasni szerető része kissé bizalmatlan a nép számára írott lapoktól (...) fülem hallatára beszélik: hogy mostanság olly írmodorú olvasmányokat kívánnak a nép által olvastatni, annyira malom alatti előadási módon, hogy az olvasni szeretők nemcsak megunják, de szégyenlik is. Hozzá tevék egyszersmind, hogy azok, kik olvasni nemcsak szeretnek, de a számukra írt lapokat szívesen olvassák is, az istállói stylnél feljebb álló, míveltebb előadást is megértik, kik pedig nem értik, azok holmi csíziónál egyebet bizonyosan nem is fognak olvasni. — E nép kívánatát 1. FOGARASSY Mihály: Dicsértessék a Jézus Krisztus: = Kath. Néplap. 1851. máj. 8., 19. sz. 2. ATÁDI Vilmos: A falu könyve iránt. = Pesti Napló. 1851. febr. 28., 293. sz. 330