AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)

mely áll 8 pergament Oklevélből 's égy néhány Papirosokból.. . Ezen a Licitation sok Bétsiek is meg jelentek . . . Szerencsémre T. Csaplovits Űr nem volt még ott mikor én már a Licitatorokkal meg egyezve a' Diplomákot elé vétettem. Kohn nagyon verte, T. Gyurikovits Urat meg instáltam hogy engedgye nekem . .. egynéhány Magyar régi írást át adok [neki] a' le írásra csak ne verje a pergaménákat, 's más Heltainál nyomtatott Magyar Könyveket 's másokkal is el végeztem végre rám verette a' Szolga bíró Úr akarván nékem szolgálni. . . En pedig a' pénzemből szépen ki fogyván, itt égy régi ismerős Zidotol vettem fel költsön Kufferem Zallogba nálla tartom mind azon dolgokkal, a' mit eddig vettem." A levél folytatásában lelkesen vázolja, hogy mi minden van abban a kufferban! „Ha az Isten hazavisz szerencsésen oly dolgokkal fogok szolgálni Nagyságodnak hogy tíz embertől . . . mind öszve oly dolgokat nem kapott." Kérték is tőle sokan, arra hivatkozva, hogy JANKOVICH úgyis tönkrement az árvízben, és nem tud fizetni. „Jól van, T. Uraim, — válaszolta neki a levél szerint — elébb nyeljen el engem a' Duna hogy sem a' leg Nagyobb Hazafihoz az én leg kedvesebb Uramhoz hivségtelen legyek . . ."

50 Ilyen és ehhez hasonló üzleties dicsekvés, hűségnyilatkozat sok alkalommal bújik ki pennája alól. Olvastukon önkéntelenül eszünkbe jut a német mondás, amely szerint az emberi jellem formálásához nem a régiségkereskedés a legmegfelelőbb iskola: „Bücher und Antiquitäten verderben den Charakter". Ehhez a közmondáshoz, s egyben LITERATI alakjához szolgáljon itt csak egyetlen adalék. 1840 őszén, amikor a Felvidéken járt, Nagyszombatban SCHUSTER gyógyszerész felajánlott neki egy kártyacsomagot, amelynek lapjait a CZOBOR grófok címere díszítette. Antikváriusunk azonban visszautasította, mert — mint beszámolójában indokolja — „eszembe ötlött azon föltételem, hogy haszinte Pompeiiből áshatnának is játékszereket, nem fognám kezembe".

51 A fogadalom hátterére a JANKOViCH-hagyaték egyik jegyzőkönyvi másolata vet fényt, amely így kezdődik: 1839-dik esztendei Január 31k Tekintetes Makó várossában ki vett ön vallás. Mi a' neve? 's a' t. Ifj. Bulitzer Mihály, 23 esztendős nőtelen Makai Izraelita kereskedő. A' múlt évi December elején midőn Literati Samuel nevű Antiquarius volt itt Makón, miféle kártya játékot játszottál vele az úgy nevezett oroszlány kávéházban, kik voltak jelen, hányszor játszottál, és az egész dolog mikép ment véghez? A kihallgatásból kiderül, hogy halbert játszottak, LITERATI volt a „banker", s a játék „hamis margirt kártyákkal történt", mert LITERATI minden pénzét elvesztette. A vádlott azzal védekezik, hogy a cinkelt kártya csak a bankárnak használhatott, különben is „több idevalók bizonyíthatják, és csak Literati volt az indító, bizonyos, mert ő miután innét elment Vásárhelyen és Szegeden is megfordulván a' kávéházakba, kártyázott, és a' tudatlan fiatal embereket csábította, az ólta Pesten is lévén, és tudakozván rólla, ott is azt hallottam, hogy professióból kártyás, és már volt neki több e' féle panasza".

52 A nagyszombati fogadkozáson kívül más nyoma nincs, hogy az ügy hogyan fejeződött be. Ilyenféle ember mellé szegődünk, ha el akarjuk kísérni levelei, beszámolói kalauzolásával antikváriusi útjain. 50. Uo. Fond 16/492. 51. Antiquariusi levelek Litteráti Nemes Sámueltől. III. = Századunk. 1839. 719.1. 52. OSZK Kézirattár Fond 16/32. 318