AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)

legszigorúbb fenyíték alatt a botránkozástól holta napjáig elcsukva szüntelen való munkával foglalatoskodva tartsák.

36 Lehet, hogy nem is kapcsolatuk romlott meg, hanem a feleség kedély-, illetőleg elmeállapota borult el. Ilyesmit sejtet LiTERÁTinak 1838 tavaszán írt levele, amikor JANKOViCHnak beszámol arról, hogy a Dunántúlon az árvíz leragadta egy csomó holmiját a szekérről. „Ezen szerencsétlenségemről nem akarom tudósítani Eamilliam mivel az a boldogtalan asszonynak el menne az esze, így is tudom elég kinnya lehet vélle a' Leányának sat."

37 Nyilván ez a körülmény is közrejátszhatott abban, hogy 1833 derekán leányát JANKOVICH Miklósokhoz adja „tanulni minden asszonyi munkákot"

38

. Bár ezt az is indokolta, hogy a szülők állandóan úton voltak, s LITERATI ettől nyilván a JANKOVICH-ÜOZ fűző szálak megerősödését várta. A neki írt levelekben érdeklődik is lányáról, „tzédulátskát" mellékel számára. Az egyik — keltezés nélkül — meg is maradt: "Rozsa, Anyád már volt othon Kolo'svárt és mindent jo karba talált Vásárhelyt is jol vágynak, neked a' te angyalod hogy mit hozott volt el felejtettem volt meg írni akkor, mikor még égy czédulát írtam volt, mint Antiquarius Leányának hozott neked lször égy szép régi modi Ládátskát a' melyen sok féle színre festett perlemutbol sok féle Faragmányok vágynak, 2szor égy szép Angyalotskát Fából, Egy egész Mamut álkaptzát, égy nagy oldal bordát és égy nagy Lábszárt, az Unicornisnak nagyobb, épebb és pompásobb Szarvát mint Pesten láttál a' Muséumba és égy nagy Tekenyüs békát 's más sok szép Dolgokat. Csak jo légy mikor időd van olvass és írogass, ezt Maramarosbol Szigetről írom néked, ma holnap Kolo'svárt leszek azonn ne busujj hogy égy kevéssé meg késünk a' Pestre menetellel, majd oda is el segitt az Isten, vigyázz Egésségedre — Édes apád L. Nemes Samuel. Anyád azt izeni hogy ne futkározz hogy az oradot bé törd mert meg vér." A kezdő antikvárius „Egy Paisra nagy betűkkel írtam fel, hogy én kész vagyok, akár mitsoda nyelvenn lévő Kéz iratokat, ha bár dirib darabra vágynak is szaggatva, tsak régiek légyenek igen jó Áron meg fizetni. De tsak annyit értem vele, hogy némely Rátz vagy Görög Contokat hoztak 's azokat is Gavalléri módra fizettem meg azon szokott political tekintetből hogy híre futamodgyék bőkezűségemnek ..." — írja JANKOViCHnak Egerből, 1833. december 5-én kelt levelében. Ez a feliratos cégér még bizony kevéssé vall tekintélyes antikváriusra, inkább — az idősebbek talán még emlékeznek rá — azokat a vándorkereskedőket juttatja eszünkbe, akik gyermekkorunkban csontért, rongyért, nyúlbőrért járták a kisvárosi és falusi portákat. Ezt a véleményt erősíti meg a SZINNYEI által említett három „műve" is — aligha lehettek többek hangzatos vásári reklámcéduláknál. Az egyiket SZINNYEI így írja le: „Múmia hírlap, mellyel. . . egynehány napi mulatása alatt, a közönséges nézés véget kitette azon ritkaságokból álló gyűjteményét, melyről nagyítás nélkül bátorkodik állítani, hogy a t. t. urak, s asszonyságok megelégedéseket fogják lelni, a jó ízlésű ifiak tanulni elrepült századok geniussával közelebbről megismerkedni. Hely és év n." 36. Uo. 37. OSZK Kézirattár Fond 16/492, a keltezetlen levelek között. 38. Uo. Fond 16/491. Tévesen a JANKOViCHnak szóló levelek között. Címzettje ismeretlen, keltezése Pest, 1833. június 26. 315