AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)
levél is. Ez utóbbit Buda városa állította ki 1840. május 4-én, és tulajdonosát 46 évesnek mondja. Ez is 1794-re utal. Marosvásárhelynek, mint születési helynek viszont LITERATI NEMES egyik adata látszik ellentmondani. Harmadik útjáról írt naplójában ilyen szavakkal emlékezik meg arról a tisztelgésről, amelyet olasz földről visszatérve Fiume kormányzójánál, nemeskéri Kiss Pálnál tett: „S hogy ne dagadna melle az utazó székelynek, midőn a sóváradi bükkös pelék tanyájától oly több napi járóföldre — kivált a nyikorgó székely fakó szekérnek — a tenger partján atyafi nemzetéből idegen népek kormányzóját látja." 13 Az említett Sóvárad Marosvásárhelytől mintegy 35 km-re keletre fekszik, de aligha születési helyként említi. Talán gyerekkori emlékek — nagyszülők ? — fűzték e kis faluhoz, vagy talán onnan vágott neki országnak-világnak. Említett útinaplójában egy másik gyerekkori emlék felidézése ugyancsak nagyobb helyre, tehát inkább Marosvásárhelyre illik: „Nagyatyám s későbbre szüleim háza is a szomosújvári, ebesfalvi és szépvízi örmény kereskedőknek absteig kvártélyuk lévén, még mint kis gyereket térgyekre téve, az ő velencei papjaikról képtelen csudákat vertek fejembe és mutogattak is néha némely elegant könyveket örmény, olasz és francia nyelveken." 14 Egyáltalán nem lenne meglepő, ha itt az anyai nagyszülők házáról beszél, akik eszerint talán örmények voltak —,s juttattak is bőven vérükből a kis unokának, akiből örmény kereskedők térdén csudákat hallgatva született meg a későbbi antikvárius. Kéziratos útinaplójában mindenesetre székelynek vallja magát, s ezt újra és újra hangsúlyozza is. „Székely szám ízének nem való vala" — jegyzi nieg a fiumei kormányzónál felszolgált makarónis levesről 15 , más alkalommal meg a „sanftmüthig" német szóról írja, hogy székely nyelvére nem tudja lefordítani. 16 A leveleiben itt-ott bizonytalan rokoni kapcsolatokat rejtő „sógor" elnevezéseket nem számítva, a családból még egy öccsét, Józsefet ismerjük. Egyetlen levélben hivatkozik rá BÁLINTITH Lajos, a Marosvásárhely melletti Várhegyen, 1838. január 25-én kelt levelében, mint akivel sokat van együtt. Tőle tudja BÁLINTITH, hogy LITERATI NEMES Sámuel régiségekkel foglalkozik, fel is ajánl neki „egy középrendű falut érő" kardot. 17 Műveltsége Iskolázásáról semmit sem tudunk. Kéziratos naplójából kiderül, hogy németül tudott, külföldet járva főleg erre a nyelvre támaszkodott. Bár sokszor a latinnal is boldogult. Büszkén számol be róla, hogy latin tudása alapján Zárában milyen nagy tudósként fogadták. 18 Amikor „a világszerte híres S. Maria la Gloriosa 13. 1841dik évi 3dik Utam Pestről. LITERATI NEMES Sámuel kézirata az OSZK Kézirattárában Fol. Hung. 3006. jelzet alatt. I —V. számozással öt fasciculusból áll, amelyek utólagosan kaptak levélszámozást A továbbiak során „Útinapló" megjelöléssel idézzük, a római számú, fasciculus és a levólszám recto-verso (a—b) feltüntetésével. Vö. KELECSÉNYI Ákos: Literati Nemes Sámuel útinaplója. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. 1968 — 1969. Bp. 1971. 317 — 330. lap. A fönt idézett sorok: IV 25a. 14. „Útinapló" III 72a. 15. Uo. III 38b. 16. Uo. I 54b. 17. OSZK Kézirattár, Fond 16/824. 18. „Útinapló" III 11a. 311
