AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Egy elfelejtett magyar szlavista

kel a szlávoknak viszályuk volt, illetve amelyekkel ellentétben ki akarta emelni a szlávok jótulajdonságait. KÁLLAY a finnek iránti igazságtalan lebecsülést veti SAFÁRIK szemére, „a kelto-germán, a finno-csud és tatár törzsűek egész munkája folytában barbárok, rablók, s mások nyakán élőknek s dologtalanoknak festetnek, egyedül a sláv törzs élt műveltségi, béke és méhszorgalmú állapotban . .." Mindezeket még egyszer áttekintve, így összegezi...— higgadtan, tárgyilagosan — véleményét: „Mi (...) megismerjük örömmel Schafarik (!) nagy érdemeit a régiségek búvárlataiban, de kitűzött célját a kritika szigorú szabályai szerint mégsem érhette el." Halála után megjelent munkája

59 ismét visszatér a SAFÁRiK-kal való vitára. A Slavische Alterihümer állítását cáfolja: a székelyek írásának, a rovásírásnak semmi köze sincs a cirill ábc-hez, a székelyek nem használták a cirillikát sohasem, KRCELIC, SAFÁRIK, HANKA neve, művei tűnnek föl, hol egyetértőleg, hol vitatkozva emlegeti őket. A mű toldalékában szófejtéseket is közöl, amelyekben szintén SAFÁRiK-kal vitázik. Kétli, hogy a Balambér ~ Balamir ~ Velimir a szláv chwal (chvála: ,dicséret') szóból, illetve szótőből származna;

60 másutt a szláv Veles, Velus, Volos, Voles — SAFÁRIK szerint ,erdőisten', HANKA szerint ,Pán' — és a finn—észt népek Veles-ének (,ördög'), illetve a magyar Belus, Beles, Beleszna hely- és személynevek rokonságára utal, „miután Bulgarin s Karamzin maguk elismerik, hogy a finn nyelvből, mint Európa régibb lakói nyelvéből az orosz—szláv faj sokat kölcsönzött. . ." ÜANKOVSKY-t — némi joggal — „viszketeges író"-nak tartja, aki „csak arra törekedett, hogy a magyar eredeti szókat minél kevesebb számra vonja le, felületes összehasonlításokkal megelégedvén". DANKOVSKY az ég'(coelum)ésaz é^(ardet) szavakat a latin ignis-ből származó olasz igne „megrövidített formájaként" adja.

61 Ez és a SAFÁRiK-kal való vita készteti a végkövetkeztetésre : „Hogy tehát a hunnusok, magyarok, székelyek erősen műveletlenek lettek volna, általában nem mondhatni, azon időkorhoz mérve, melyben felléptek, az általok meghódított népfajokat erkölcsi mint politikai tekintetben túlszárnyalták, különben állandó nem lett volna uralkodások..." Éppen az ellenkezője annak, amit SAFÁRIK állított. KÁLLAY az összehasonlító néprajz, a nyelvészet, a történelem módszereit veszi igénybe, imponáló az a hatalmas anyag és apparátus, amelyet a vélemények összeütköztetésére használ. A saját nézeteit nem kifejti, hanem inkább azonosítja a különféle könyvekből leszűrt állásponttal. Végeredményben nem a rendszeralkotás az érdeme, hanem a problémák körüljárása, sokoldalú megvilágítása. KÁLLAY szlavisztikai tevékenysége fontos fejezete a magyar szlavisztika történetének. Értékét nem csökkenti, hogy jórészt kéziratos anyagról számolhattunk be, nemcsak azért, mert a dolgozatok akadémiai előadásként a nyilvánosság előtt elhangzottak, gondolatokat ébreszthettek, s talán hatottak is. De számon kell tartanunk KÁLLAY könyveit, cikkeit, mivel a konzervatívvá váló tudós jól pél59. A pogány magyarok vallása. Pest 1861. (KÁLLAY 1861. január 1-én halt meg.) KÁLLAY etimologizálása is olykor naiv, délibábos. Ennek ellenére sem „horvátistváni" mértékű. 60. GOMBOCZ Zoltán —MELICH János: Magyar etymológiai szótár. I. Budapest 1914 — 30. 250. hasáb a Balambér-t legfeljebb gót származásúnak veszi, JoRDANES-t jelölve meg forrásnak. 61. BENKŐ Loránd (szerk.): A magyar nyelv történeti-etymológiai szótára. I. Budapest 1967. 709—710. mindkét szó finnugor eredetét bizonyítja. 304