AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Egy elfelejtett magyar szlavista

Európa őslakosai. Nem cáfolja e tételt, de további bizonyítást vél szükségesnek. Igazat ad DoBROVSKY-nak,

21 hogy Maharania, azaz a Nagy-Morva Birodalom Pannóniában volt, de Pannónia őslakosai sem a szlávok KÁLLAY szerint, még ez a vélekedés is erősítésre szorul. így tehát a tót szó eredete a magyarok ázsiai tartózkodásáig nyúlik vissza, onnan hozták magukkal. Most nem térünk ki arra, hogy MELICH Jánosig, sőt még ma is

22 másféle magyarázatok igyekeztek megoldani ezt a kérdést, inkább KÁLLAY kételkedő, a szélsőségeket elutasító, a jó filológust jellemző vonásaira hívnánk fel a figyelmet. Ugyanezért a tulajdonságért értékeljük a kor legnagyobb magyar történésztekintélyének egyik művéről

23 írt, sajnos, kéziratban maradt bírálatát.

24 A mérsékelt hangvételt ismét az időpont: 1844 miatt hangsúlyozzuk. Már túlvagyunk STÚR első nagy vitáin, a magyarországi protestáns egyházak tervezett uniója körüli első röpirat-csatározásokon, 8 éve jelent meg PALACKY cseh nemzeti öntudatot ébresztő könyvének (Geschichte von Böhmen) első kötete, KOLLÁR itáliai— tiroli—bajorországi útirajza tág teret nyitott az ószláv dicsőségről szóló elképzeléseknek, a horvát—magyar közjogi viták mind szenvedélyesebbé váltak, immár lényegtelenné lett a történeti kutatás, a jelennek érvényes közvetlen üzenet a fontos. Ebben a józan elmélkedésre kedvezőtlen időpontban írja áttekintését KÁLLAY. A nyilvánosságnak szánta, de nem kapott rá kiadót, ahogy néhány későbbi művére sem. A dolgozat két részből áll: az elsőben részletes ismertetést olvashatunk ,,A szlavínokról". Ennek végkövetkeztetése: „nagy nyereség literatúránkban". HORVÁT Istvántól még akkor is lehet tanulni, ha csupán hipotéziseket állít föl. Már itt felvetődik a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy a felvilágosodás tanítványa, KÁLLAY Ferenc elismeréssel emlegette az apologetikus történetírás bajnokait, HoRVÁT-ot és SAFÁRiK-ot. Az elismerés mellett a távolságtartás mozdulatát is megfigyelhetjük. Az előbb HORVÁT nagyhangú kijelentéseit „hipotézis"fokra szállította le, SAFÁRiK-tól pedig meggyőzőbb érveket követelt. Éppen a dolgozat második része mutatja, hogy KÁLLAY a két véglet, a szlávo- és a hungarocentrikus fölfogás között igyekszik — nem annyira egyeztetni, mint inkább — a helyes nézőpontot kialakítani. Nem törekszik látványos eredményekre, nyilván nem is tartotta magát szlavistának. De kritikai szemmel vizsgálta a tőle idegen módszereket, s ezzel a kutatás irányára is akart hatni. így cáfolja HORVÁT tételét: a szlavin nem jelentett kérkedőt, a szlavinok nem voltak szolganépek; mivel nincs rá „históriai bizonyíték". HORVÁT nyelvészeti érveit, szóhasonlításait elveti. Logikusan ^gondolkodva: ha a szlavinok szolganépek voltak, ugyan mivel kérkedtek volna. SAIÁRIK : Slovanské starozitnosti c. művének német kiadását, a Slavische Alterthümert forgatva, mutatja ki SAFÁRIK nyelvészeti és történelmi adatokkal 21. DOBROVSKY: Mährische Legende von Cyrill und Method. Prag 1825. c. könyvét idézi. 22. MELICH János cikke: A tót népnévről. Magyar Nyelv. 25. 1929. 321 — 328. Magyarázatát elfogadja: BÁRCZI Géza: Magyar szófejtő szótár. Budapest 1941. 315., és különösebb érvek nélkül elutasítja: P. RATKOS: A szlovák nemzetiség fejlődése a 16. sz. végéig. In: Nemzetiség a feudalizmus korában. Budapest 1972. 104. MELICH az indoeurópai *tauti-hó\ eredetezteti a tót népnevet. 23. A szlavinokról, az az kétkedőkről, a trójai háborútól első Justinianus tsászárig. Pesten 1844. A könyvhöz „toldalékot" írt Ján KOLLÁR. Németül: Urgeschichte der Slawen, oder über die Slavinen, d. h. Prahler . . . Pesth, 1844. 24. A Szlavinok Griticai Bírálóija. MTAK Ki. Tört. 4-r. 43. szám V. kötet. A bírálat kelte: 1844. 296