AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

kódexet. Ennek a szerzeményezésnek természetesen még 1677 előtt kellett volna történnie, mielőtt NÁDASDY nagyértékű pottendorfi bibliotékáját a bécsi császári könyvtárba bekebelezték.

78 e) Az Istvdnffyak mint a korvina lehetséges megszerzői Ennél a következtetésnél azonban reálisabbnak látszik számunkra a számbajöhető harmadik feltevés: az ti., hogy MÁTYÁS király kódexe ISTVÁNFFY Miklós vinicai tékájából szállt örökségül a DRASKOViCHOK-ra. Figyelmünket ebbe az irányba azok a néhány szavas kézírásos margináliák terelték, amelyek a Hilarius-kódex 2., 2

V

., 3. és 3

V

. fólióján előfordulnak, és amelyek idáig teljesen figyelmen kívül maradtak. Ezek a finom vonású, humanista félkurzív írású jegyzetek alighanem ISTVÁNFFY Miklós kezétől erednek. Ebből a nézetből kiindulva természetesen nyomozást kell folytatnunk: vajon lehetett-e IsTVÁNFFY-nak közvetlen vagy közvetett alkalma e könyvkincs megszerzésére. Mindenekelőtt azt kell mérlegelnünk, feltehető-e, hogy ISTVÁNFFY Miklós szerzeménye a kódex. Ha a nádori helytartó társadalmi viszonyulásait és politikai szereplését tekintjük, valószínűtlennek kell ezt tartanunk. A 16—17. század fordulóján ui. a magyar főnemesség csaknem maradéktalanul protestáns volt; a propalatinus viszont öntudatos katolikus, sőt harcos támogatója az ellenreformációnak, így azokkal a humanista műveltségű előkelő családokkal, amelyek gazdag könyvtárral rendelkeztek, s akiktől ilyen ciméliához juthatott volna, mindenképpen ellenséges viszonyban állt.

79 Ami pedig a katolikus hiten megmaradt és e tekintetben szintén számbajöhető családokat illeti, (főképpen a BAKÓcz-famíliából leszármazott PÁLFFYAKra és ERDŐDYekre gondolunk),

80 róluk nem lehet kimutatni, hogy IsTVÁNFFYval szorosabb (családi) kapcsolatban álltak volna. így hát efféle kombinációhoz nincs támpontunk. Sokkal valószínűbbnek látszik az a feltevés, amely szerint ISTVÁNFFY Miklósra őseitől, családi örökségként szállt a Hilarius-kódex. Figyelemre méltó érveket szolgáltatnak e mellett azok a személyi kapcsolatok, amelyek egyfelől ISTVÁNFFY apja és nagyapja, másfelől a JAGELLÓK és JÁNOS király budai udvara, valamint a Szlavóniába visszavonult CORVIN János herceg között fennálltak. Tájékoztatóul mindenekelőtt álljon itt egy kivonatos családfa:

81 ISTVÁNFFY Miklós apjáról, a Páduában tanult Pálról (f1553) pl. tudjuk, hogy Mohács után, 1540-ig JÁNOS király szolgálatában állt;

82 mint jogtudós királyi tanácsos nyilván gyakran jelen volt a budai udvarban. Még láthatta a Corvinakönyvtárnak SZÜLEJMÁN szultán által hátrahagyott részét, és el lehet képzelni, hogy szolgálatainak jutalmául kérhetett és kaphatott is a kódexek közül egyet, 78. SITTE, i. m. 151-152. 1. 79. Legkirívóbb politikai szereplésére nézve 1. KÁROLYI Árpád: Illésházy István hűtlenségi pere. Bp. 1883. Politikai gondolkodásmódjáról MAKOLDY Sándor: Istvánffy Miklós történeti szemlélete. = A budapesti VI. ker. állami Kemény Zsigmond reál' iskola értesítője az 1932 — 1933. iskolai évről. Bp. 1933. 3 — 15. 1. 80. BEBXÁSZ: Über die Vorbesitzer 105—107. 1. 81. HoLUB, i. h. 119—120. 1. és NAGY Iván: A Kisasszony falvi Istvánffy ak. — Turul. 1883. 115. 1. 82. Uo. 118-119. 1. 240