AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

veszeti Akadémia ( Jugoslavenska akademija znanosti i umjetnosti) könyvei között előforduló Corvin-kódexre. RÓMER a következő évben — az egyetem megnyitásának ünnepére — leutazott Zágrábba és az Akadémia elnökének, Franjo RACKInak (1828—1894)

45 szívességéből tanulmány tárgyává tette a Corvin-kódexet. Tőle, a Magyar Könyvszemlében 1877-ben megjelent közleményéből szerezte a magyar tudományosság idevágó első értesüléseit.

46 RÓMER anélkül, hogy mélyebb kodikológiai vizsgálatot folytatott volna, az akkori tudományosság kívánalmainak megfelelő leírást adott a kódexről. Ami két lapnyi cikkéből kiderül, az lényegében a következő. Egy díszesen kiállított kódexről van szó, amely HILARIUS PiCTAViENSis-nek De Sanda Trinitate libri XII című művét tartalmazza. A kódex anyaga a legfinomabb hártya. Egy-egy ternio 10 levélből áll. Minden lapon szép kerekded írással 35 sornyi szöveg foglal helyet. Díszítése olaszos. A címlapnak E alakú miniatúrakompozíciója vörös, fehér, zöld és kék „szíjakból" van ízlésesen összefonva; a keretbe felül HILARIUS püspök mellképe, lent MÁTYÁS király címere van beillesztve. A kódex többi lapján előforduló iniciálék egyszerűen kékek. A kötés vörös, vagy inkább meggyszínű bársony, a kötők vörös atlaszból valók. A kódex háta (gerince) hiányzik. Arany szegélyén zöld kereszt és vörös vonalakból alkotott díszítmény Hilarius (De) Trinitate felirattal. Végül ami a kódex birtokosait illeti, e tekintetben — így nyilatkozott RÓMER — csupán egyetlen támpont adódik, egy papírlapocskán ez a felirat: Ex libris JfoannisJ C[omitis] DrasJcovich. In Bib. Zagr. Anno 1826. RÓMER-nek e bemutató cikke — jóllehet a bibliográfiai leírásnak néhány elemi részletét (nagyságot, terjedelmet) elmulasztotta megadni — mindmáig a legalaposabbnak mondható. Újabb korvina-kutatóink az elmúlt száz év során ismételten vizsgálat alá vették ugyan a zágrábi korvinát, de vele részletesebben nem foglalkoztak, ellenben eltérő információikkal zavart keltettek. HEVESY Andrásnak Párizsban, 1923-ban kiadott francia nyelvű összefoglaló műve (LU bibliothéque du roi Matthias Corvin), majd FRAKNÓI Vilmos, FÓGEL József, GULYÁS Pál és HOFFMANN Edit közös munkájaként pár évvel később, 1927-ben megjelent hasonló jellegű album (Biblioteca Corvina. Mátyás király könyvtára), úgyszintén a HOFFMANN Edit által önállóan megírt szélesebb tárgykörű 1929. évi publikáció (Régi magyar bibliofilek), végül CSAPODI Csaba és CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára 1969-ben megjelent jeles kiadványa (Bibliotheca Corviniana) — a korvinák kataszterének keretében — tömör lexikális formák között ismételten informáltak bennünket a Hilarius-kódexről is. Legyen szabad adataikat egy összefoglaló táblázatban bemutatni, kiegészítve ezt BERKOVITS Ilonának egy alkalmi cikkében közölt 1965. évi adataival. Táblázatunkról két dolgot lehet leolvasni. Egyrészt azt, hogy CsAPODiÉK-ig egyik kutató (kutatócsoport) sem nyújtott kódexünkről hiánytalan formai leírást; a kódex anyagát három kiadvány mulasztotta el megemlíteni, méretét, illetőleg terjedelmét kettő-kettő, írástípusát négy, díszítését és korát egy. Másfelől szembetűnő az is, hogy ugyanabban a vonatkozásban az információk nemegyszer ellentmondanak egymásnak. Pl. a kódex egyetemi könyvtári régebbi jelzete HEVESY-nél 45. Enc. Jug. VII. (Zagreb 1968.) 5-6. p. 46. RÓMER Flóris: Adalékok a Corvina történetéhez. = Magyar Könyvszemle. 1877. 349-350. 1. 229