AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

úgy mint tudós humanista. A jeles férfiú ugyanis — bármily nehéz elképzelni — felelősségteljes politikai tevékenysége mellett úgy látszik tudott magának időt szakítani arra is, hogy Gyulafehérvárott tudós személyiségekkel érintkezzék, velük eszmecserét folytasson, sőt arra is, hogy személyesen foglalkozzék tudományos (régészeti és történelmi) kutatásokkal. A fejedelmi levéltárban végzett búvárkodásának lehetett ugyan politikai célzata is, de sokkal inkább volt tudományos rendeltetése: Erdély közelmúlt történetébe való betekintés. Megállapítható ugyanis, hogy ISTVÁNFFY ekkoriban már foglalkozott nagy történeti munkájával, legalábbis a hozzá szükséges anyaggyűjtéssel. Erről látszik tanúskodni az Országos Széchényi Könyvtár egyik korábban bemutatott kódexe, nevezetesen a Fol. Lat. 3606/1. jelzetű forrásgyűjtemény, amely a három-négy évvel korábbi eseményekről (Komárom, Nógrád, Esztergom ostromáról) szóló tudósításokat öleli fel autográf feljegyzések formájában, bizonyosan a helyszínen szerzett közvetlen tapasztalatok alapján.

21 De nincs kizárva az sem, hogy ISTVÁNFFY már a nyolcvanas években megkezdte azoknak az eseményeknek regisztrálását, amelyeknek részese, vagy tanúja volt, másolatot véve a kezébe került velük kapcsolatos okmányokról. Erre rengeteg alkalma s szinte korlátlan lehetősége nyílt. 1581 óta ui., amióta az ország legfőbb bírája (locumtenens officii palatinalis in judiciis), s egyszersmind a császári udvar egyik legbensőbb tanácsadója lett, hozzáférhetővé vált számára valamennyi közlevéltár Zágrábtól Kassáig, sőt Bécsig és Prágáig. Ezenfelül pedig külföldi diplomáciai megbízatásai is, mint amilyen 1588/89. évi lengyelországi küldetése volt, módot nyújtottak neki a magyar külpolitika múltjának messzemenő megismerésére is.

22 S hogy ISTVÁNFFY élt is a kínálkozó lehetőségekkel, azt éppen a szórványaiban általunk felfedezett historicus apparátusának széles körű provenienciája, valamint annakidején legalább 200-ra rúgó kötetszáma bizonyítja.

23 Kétségtelen tehát, hogy erdélyi tartózkodása folyamán ISTVÁNFFY már programszerűen foglalkozott tudós kutatással, feljegyezve minden olyan tényt, amely ennek az országrésznek közelebbi múltjára, azaz 1490 utáni viszonyainak alakulására jellemző fényt vetett. Érdeklődése e tekintetben — jó érzékű historikushoz méltóan — kiterjedt mind az államiratokra, mind a tudós feldolgozásokra. Sőt nem voltak számára közömbösek az olyan forrásféleségek sem, amelyek Históriájának — ennek a lényegében véve csak kortörténetet, a 16. század történetét nyújtani kívánó munkának — keretein messze kívül álltak. így például egykori itáliai reminiszcenciái

24 alapján kitűnő figyelmet szentelt a Gyulafehérvárott és környékén szerteszét heverő római kori kőemlékeknek is. Ha az itt felemlített tényeknek ismeretében vesszük szemügyre a zágrábi 185. sz. ISTVÁNFFY-kódexet, nem lesz nehéz azt tartalmában megérteni és helyesen értékelni. Úgy véljük: valamennyi analektájáról és az általuk alkotott egészről problémamentes magyarázattal szolgálhatunk. 21. BERLÁSZ, i. h. 206. 1. 22. HOLTJB József: A Kisasszonyfalvi Istvánffy-család. = Turul. 27. (1909.) 121 — 122. 1. 23. BERLÁSZ, i. h. 226. 1. 24. VERESS Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221-1864. Bp. 1941. XCIV. 1. és Holub, i. h. 121-122. 1. 222