AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban

állításában.

112 Most azután magának JVÍANLiusnak a nyomdájából is előkerült egy egyleveles (3. és 4. ábra), továbbá egy terjedelmesebb lutheránus imákat tartalmazó kiadvány is horvát nyelven. Tekintettel arra, hogy a horvát jjrotestantizmus emlékei szinte nyomtalanul elpusztultak az ellenreformáció során, a most kibontott dokumentumok rendkívüli jelentőségűeknek mondhatók. De a magyar nyelvű újdonságok sem jelentéktelenek. Az 1604. esztendőre készült naptár (8. ábra) MANLIUS feltételezett, de bizonyosra még nem vehető kalendáriumsorozatának jelentős dokumentuma. FBANKOVICS Gergely munkájának első kiadásából (1. ábra), amely egyben az első magyar nyelvű orvosi tárgyú nyomtatvány is, a korábbi, csupán néhány levél terjedelmű töredékéhez most szinte a teljes kiadvány napvilágra jött. Irodalomtörténetileg legfontosabbak a két magyar nyelvű verses história töredékei. Az Eurialus-história már meglevő ívéhez most további levelek járultak, ami lehetővé tette a hiányzó részek beosztásának pontos rekonstrukcióját. Legjelentősebbnek azonban a most előkerült Croesushistória (9. ábra) minősíthető. Ez ugyanis nem csupán arra derített fényt, hogy MANLIUS 1599-ben hol tevékenykedett, hanem olyan szöveg, ami korábbról teljesen ismeretlen, 16. századi magyar nyelvű verset őrzött meg. A magyar költészetnek korai, feltehetően még a 16. század első feléből származó, így rendkívüli értékűnek mondható emléke bukkant elő. Visszatérve az újdonságok nagy arányára, érdemes szemügyre venni a hazai 16. századi MANLius-féle nyomtatványok nyilvántartott példányszámát a Régi Magyarországi Nyomtatványok c. kiadvány alapján, tekintetbe véve most a varasdi publikációkat is. Ezek szerint az 54 bibliográfiai egységből 13 (24 százalék) csak irodalmi említés alapján ismeretes, 7 (13 százalék) egyedül kötéstáblákból kiáztatott töredék formájában, 15 (28 százalék) csupán egyetlen példányból, 8 (15 százalék) mindössze két példányból, míg 11 (20 százalék) három vagy több példányból ismeretes. Ez is jól mutatja, hogy milyen rendkívül magas — közel kétharmad — az eltűnt, ill. szinte csak a véletlennek köszönhetően fennmaradt kiadványok aránya. Ebbe a csoportba sorolhatók ugyanis nem alaptalanul a kizárólag csak töredékekből, ill. egyetlen példányból ismeretes nyomtatványok. Ha ehhez hozzávesszük a mostani áztatás újdonságainak 78,5 százalékos arányát, úgy joggal kell arra a következtetésre jutni MANLIUS, de feltehetően a többi, a 16. században Magyarországon működött nyomdász működését illetően is, hogy kiadványaiknak valószínűleg csak viszonylag kis része maradt meg napjainkig.

113 A most ismertetésre került kötéstáblabontások valóban rendkívül eredményes volta nem kis részben arra vezethető vissza, hogy — ismereteink szerint — most első alkalommal nem ötletszerűen azokat a sérült táblájú köteteket vették elő, amelyekből már kikandikált valamilyen korai — lehetőleg magyar nyelvű — nyomtatvány, hanem egy hazai, 16. századi nyomdász felismert könyvkötői tevékenysége során előállított kötéseinek tervszerű átvizsgálására került sor. Ez a leghelyesebb megoldásnak tűnik több szempontból is. Amint a fenti ismertetések is mutatják, egyetlen műhely termékeinek meghatározása gyakorlatilag sokkal eredményesebb, mint a különböző eredetű kötések esetében. Az az igény, hogy ehhez fel kell ismerni előzetesen a korai magyarországi nyomdákkal kapcsolatos könyvkötői műhelyek termékeit, megtermékenyítheti a kötésekkel foglalkozó 112. Magyar Könyvszemle. 1967. 281. 1. 113. Vö. Magyar Könyvszemle. 1966. 63 — 66. 1. 201